Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Első szakasz: E járás várairól

ostromához igyekezett a barbár török, akkor ismét engedelmeskedett neki Veszprém lakossága; megnyitotta kapuit és beengedte, mert nem tudott ellenszegülni a túlerőnek. De mikor meghallották a vereségüket és hogy megszalasztották őket [Bécs alól. — Szerk.], azokat is, akik Palotáról ideérkeztek a várat elfoglalni és a keresztények ellen megvédeni, saját kezűleg lekaszabolták és a várat a barbár török szennyétől megtisztították. De akkor már nyomorúságos volt az állapota, hiszen több mint két évszázad óta ki volt téve a barbárok folytonos rajtaütéseinek, gyújtogatásainak, pusztításainak, dúlásainak, s újra meg újra rongálták. De nem kisebb a magyarok részéről okozott kár sem; a Megváltónak szelíd igáját lerázván, a pogány barbárságba akartak süllyedni, ezért annak idején rá akarták tenni kezüket e szent helyre, s azt megszállva elpusztítani.

(l) De leginkább akkor dűlt össze ez, amikor a török, Lajos halála után, először tört rá az országra, mert nemcsak a nép öldösését, a papok szétszórását, a kanonokoknak hol legyilkolását, hol innen is, onnan is kemény rabságba hurcolását, hanem a vár fölégetését, a szent és világi épületek földúlását, megszentségtelenítését jegyezte föl és hagyta hátra az utókornak, aki jelen volt a kanonokok társaként. Attól az időtől kezdve, amikor hosszú időn át a vár a barbárság alatt nyögött, szinte naponta beszennyezték. Bár aztán visszafoglalták, a török újra vagy bevette, vagy rátámadt, a szomszédságból megrohanva pusztította. Nem volt a keresztények közül egy sem, aki segítséget tudott volna nyújtani a szorongatott helyzetben lévőnek, gátolt ebben a költségek hiánya. Miután visszavették a várat, elég munkát jelentett magának a püspöknek is azt legalább a szennytől megtisztíttatni, távol állt attól, hogy kijavíttathatta volna. A püspökség jövedelmei mindenfelé szétszóródtak, s még a bonyolult jogügyek is függőben voltak különböző személyek homályos birtoklása miatt. Egykor, amint maga BONFINIUS írja, nemcsak a püspök, hanem a többi papi testületek is, különösen a 36 kanonok méltóképpen éltek. De manapság az egész káptalannak a püspökkel együtt alig jut annyi, mint egykor egyiknek vagy másiknak. Őfensége ESZTERHÁZI IMRE herceg és prímás idejében, amidőn a veszprémi egyház élén állott és legalább a lerontott bazilikát kívánta helyreállítani, minden jövedelme, amit az egész püspökség javadalmából vett kézhez, annak építésére volt fordítandó. Nincs semmi szebb, amit egész Veszprémben látnál: a sziklán régi helyén magaslik, annak a romjain, melyet, amint mondtuk; Gysela építtetett. Hajója hosszú, szentélye fényes, alatta Szent Imre fogadalmával megszentelt kápolna, amelyet Szent György vértanú (l) Vö. BONFINIUS: 2. decas, 1.könyv, 172. levél.