Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Takáts Endre arcképe pártbizottság és a megyei tanács jóváhagyásával Sopron Városi Tanács V. B. elnökhelyettesi tisztségét töltötte be. Tisztségéből 1951. március végén felmentését kérte és újból levéltári feladatokat látott el. Az 1956-os ténykedése tisztázásának idejére — noha említett funkciójában igyekezett a szenvedélyek elszabadulásának gátat vetni —, 1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa ítéletében megállapította, hogy sem az „ellenforradalom" előtt, sem alatta, sem utána nem volt ellensége a népi demokráciának. A felmentést követően azonban írásbeli megrovásban részesítették, visszaminősítették és Sopronból elhelyezték. Levéltárosi minőségben teljesített szolgálatot 1958. szeptember l-jétől 1960. január 15-ig a szegedi és a szombathelyi Állami Levéltárban, majd a legfelsőbb pártvezetés lehetővé tette, hogy családjához Sopronba visszakerülhessen. így január 16-ától ismét a soproni levéltárban dolgozott. 1961 nyarán rehabilitálták, illetve az ügyében létrejött hátrányos megkülönböztetést törölték. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya végül 1961. október l-jével megbízta a Veszprémi Állami Levéltár vezetésével. Kiegyensúlyozott, nyugodt munkásévek következtek, amelyek alatt páratlan energiával dolgozott levéltára továbbfejlesztésén. Nyugdíjazása 66 éves korában, 1973-ban történt. Odaadó műemlékvédelmi és népművelői tevékenységéért Veszprém városért és Veszprém megyéért érdemérmet kapott, valamint tulajdonosa volt a Szocialista Kultúráért kitüntetésnek is. Mozgalmas, változatos élete 1984. szeptember 21-én ért véget Veszprémben, s szülőfalujában — Apátfalván — nyert végső pihenést.