Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Első alfejezet: A felső járásról - Második szakasz: E járás mezővárosairól
MÁSODIK SZAKASZ £ járás mezővárosairól I. Pápa mezőváros A Somlyóhegy tájától mintegy két mérföldnyi távolságban keletre és északra látható, a Bakonyi erdőkön kívül, nyílt síkságon, emelkedett és nyájas helyen mocsár mellett, amelyet a hatalmas partokkal megfékezett Tapolcza észak és nyugat irányból körülfolyik és e táj felől vizek átjárhatatlan mocsaraival erősíti. A többi oldalon, amint ISTVÁNFFI mondja (a) , mély vizekkel teli várárokkal és kettős sánccal volt körülvéve és megerősítve, s ezért nehezebbé tette megostromlását, különösen, hogy a szomszéd vár észak felől védelmezte a városiakat. Nem derül ki, hogy milyen időtájban és kik alapították. Vannak, akik azt mondják, hogy a nép fölkiáltásából nevezték e helyet Pápának a pápa iránti tisztelet és hála bizonyságául, mikor a nép találkozott itt Ástrickal, ki Szilveszter pápától a koronát Szent Istvánnak hozta és akkor a helységet alapítani kezdték. De sem a történetírók műveiből, sem az oklevelekből nem lehet ezt kimutatni, csupán az igen szívesen mesélgető nép híreszteléséből és hagyományából. Nem is lehet eredetét semmiképp visszavezetni abba a régi korszakba, mivel én bizony sehol sem tudok említéséről a Szent Istvánt szakadatlan sorban követő régi királyok idején. Ha a találgatásnak helyt kívánunk adni, úgy vélném, hogy ha nem építette meg a helységet a megrettent, összetömörülő sokaság a IV. Béla idejét elrútító tatárjárás idejére, az a szerencsétlen időszak arra bizonnyal alkalmat adott. Azonkívül ugyanis, hogy a nép az ellenség távozása után közös munkára összefogva alkalmas helyeken vagy hegyeken várakat épített, a mezőkön városokat alapított és megerősítette, hogy a netalán visszatérő ellenség őrizetlenül ne találja őket. Béla király bizonyosan egyedül abban a gondoskodásban fáradozott, midőn az ország maradványait helyrehozta, hogy alkalmas helyeken várkastélyok és megerősített városok legyenek a népnek jövendő menekítésére, ha ismét valami ijesztő vagy vérengző esemény törne rájuk. Ugyanezt következtesd az erődítések módjából, ahogyan egykor a várost körülkerítették, amint azt a régi írásokban találom. (a) XXX. könyv, 703. 32. p.
