Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

ÁLTALÁNOS RÉSZ: ELSŐ, TERMÉSZETRAJZI FEJEZET

siketfajdok, a fogoly madarak és az asztaloknak más gyönyörűségei. "

( ' Vannak itt farkasok és nyulak, másutt hiúzok, nyusztok s jávorszarvasok és az élőlények fajai vég nélkül. Sok túzokot láttunk, de kevesebb darut. Annyi bizonyos, hogy Magyarország régi királyai, akik gyakrabban tartottak fáradságos vadászatokat mintegy a háború előgyakorlatául, ide kirándulva a vadászatot a bakonyi erdőkben a gondoktól elvonó kedvtelésként serényen űzték, ami helyenként hegyi és vadászkastélyok létesítésére adott alkalmat. A vadászatoknak ez az igen híres nevezetessége már megszűnt. A mi időnkben a legritkábban fordul elő, hogy némely szomszéd birtokosok ezekbe az erdőkbe vadásztársaságban kiránduljanak. XIII. § Halak A halaknak különfélesége nagyobb-e vagy bősége, nem tudom. A vizát

111 kivéve, igen kevés faj hiányzik azok közül, melyek egész Magyarországon otthonosak és gyakoriak. A fajok változatosságát leginkább a Balaton mutatja, bőségük legfőképp a jeges halászat során szokott előtűnni, amit ifjúságomban, 1701-ben itt magam is megcsodáltam. És 6 aprópénzért mindenféle halak, elsősorban csukák és pontyok akkora sokaságát vásároltam össze, hogy azt erős szolgám alig tudta Veszprémbe elszállítani, mert ott laktam akkoriban. Mind a csukák, mind a pontyok sokaságát táplálja a Sivó

3 és a Marczal, ezek a rendes folyók. Ugyanezekben a vizekben meny halak

1 és csíkok nagy sokasága tenyészik. Sehol nagyobb, sem számosabb réti csíkokat nem láttunk, mint a Tapolczában. A rákokat minden patakban említik, de valamennyinél jobb ízűeket táplál a Bitva. Sokfelé található folyami halak: jászkeszeg, gobhal, fejes domolykó, fehér keszeg és márna. Hajlamosak vagyunk hinni, hogy pisztráng, melyet aranylónak is neveznek, a Bakony hegyeinek és erdeinek tiszta és jeges patakjaiban ívik. Nem hiányoznak a teknősbékák, a vidrák és más kétéltűek sem, különösen a Marczal vidékén, amely hatalmas nádasaival nyújt nekik rejtekhelyet. Egyébként imitt-amott sziksótól fehérlik a föld, s az alsó járásban annyira átjárja a talajt, hogy mintegy felső réteget alkot; ezt fölkaparják és közönséges sóként árulják ökör- és disznóhizlalásra. Helyenként tócsák is találhatók, amelyek ezzel a sóval ellepve táplálékot nyújtanak ilyenfajta állatoknak. (k>

197. §. 2 10. p. Hanem hiúzokat, jávorszarvasokat és nemkülönben bölényeket is hiába kereste ezen a vidéken a jó szerző. Mert bár a Kárpátok magyarországi hegyeiben előfordul a hiúz és a jávorszarvas, Skandinávia e tájon ismeretlen fajai maradnak, amint Plinius mondta História naturalis c. művében. VI. könyv, 1. fejezet, 16. párizsi folio kiadás, 442. p. - A bölényeken nem tudom mit értett, hacsak nem vad bivalyokat vagy ökröket, melyek a Magyarországot elpusztító tatárok elől a hegyekbe menekültek és elvadultak, de ezek aligha élnek már.