Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

A) FÜGGELÉK. Zalamegye Ismertetéséből (Notitia) hiányzanak vagy csak hiányosan pótoltattak a megyei bizottság észrevételei, melyektől — a szövegben 279. lapon közölt figyelmeztető kérelemből (Pro Memoria) kivehetőleg — BÉL MATYAS többek közt a helységek és azok fontosabb adatainak felsorolását várta, olyképpen, ahogy ezt Veszprém- és Somogymegye bizottságaitól vagy főjegyzőjétől meg is kapta. A teljesség kedvéért alábbiakban megkíséreljük az 1715. és 1720. évi népösszeírás Acsády J.-tól közölt adatai, valamint a veszprémi káptalannak, mint hiteles helynek birtokbaiktató oklevelei (litterae statu'toriales) s az új szerzeményi bizottságnak az Orsz. Levéltárban kijegyzett 1700 év körüli conscriptioi alapján, továbbá az ú. o. őrzött 1772. évi helységnévtár és az 1787. évi népösszeírás alapján készüft helyrajzi kataszter (Conscriptio Josephma. Catastrum omnium populosorum locorum regni Hung. etc. M. Nemz. Múz. Oct. Lat. 46 sz. kézirat) figyelembevételével Zalamegye Balatonpartjának a XVIII. század közepe táján volt helységeit, ezek 1720-beli és — összehasonlításul — 1828-beli lélekszámát s valószínű birtokviszonyait összeállítani. Az 1772-beli Lexicon loeorumból azt is közölhetjük, hogy milyen lelkésze (parochus) és hány mestere (ludi magister) volt a helységnek. Amely helyiségben nemesi közbirtokoss isok (compossessores) osztozkodnak a község határán, ott még az esetben sem közlünk — helyszűke miatt — neveket, ha a birtokosok nagyobb részét névszerint is ismerjük. A helyséR neve után az első szám az 1720. évi összeírás alapján számított lélekszámot, a második szám az 1828. évi Lud. Nagy-féle statisztika szerinti lélekszámot jelenti. A további népességgyarapodásról felvilágosítást nyújt a M. Stat. Szemle 1941. febr. számában megjelent tanulmányom a Balatonmellék népesedéséről. A Zalatoroktól kiindulva Alsóőrs határfalu irányában így következnek a zalai Balatonpart helységei: Zalaoár mezőváros: 1720-ban 60 lélek; magyar falu, plébánossal, mesterrel. — 1828-ban 649 lakos, ősidők óta a zalavári apátság birtoka. Keszthely és polgárváros, mezőv.: kb. 300 lélek; magyar város, plébános, egy mester; BABOCSAY, BAKACS, ESTERHAZY, FESTETICS. GERSEI PETHŐ. — 1828-ban 6930 lakos; gróf FESTETICS LASZLÓ birtoka. Gyenesdiás és Vonyarcvashegy : a XIX. közepéig Keszthely szőlőhegyei. Ueszesgyörök: 130; BABOCSAY, BAKACS, FESTETICS; — 489, FESTETICS. Ederics: 180, csak 1715 és 172Ó körül települt: BATTYHANY, BEZERÉDJ és kiiriális nemesek bírják; mestere volt. — 550 lakos; közbirtokosság. Tapolca mezőv.: 520, veszprémi püspök birtoka, a magyar lakosságnak plébánosa és mestere van. — 1612 lakos; veszprémi püspök. Szigliget mezőv.: 60, LENGYEL családé; mestere volt; 501, báró PUTHEANI. Tördemic (1772-ben Tődemic): 1720. évi összeírásból hiányzik, mert nem adózó, kúriális község; plébánosa és mestere volt, — 402, közbirtokosság és gróf ESTERHÁZY. Badacsonytomaj: 162; mestere volt, hg. ESTERHAZYÓ. — 564, hg. ESTERHÁZY. Csobánc-Gyulakeszi mezőv.: 180; plébános, mester; hg. ESTERHÁZY. — 748, hg. ESTERHÁZY.