Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

V. Darab: A szántói járás. Bevezetés. Az a jelentékeny kiterjedésű terület ez, melyet a Zala és Lesence fognak közre. Ennek falvai hogy mikép feküsznek egyik a másik után, a következőkben mutatjuk be. (Most üresség következik.) VI. Darab: A tapolcai járás. Ennek falvai. (Ezekről semmi sincs tovább.) A zalai kéziratnak vége. JEGYZETEK 1 A Bél Mátyás földrajzában említett folyók, patakok, tavak mai medrét, tlletőleg medencéjét legjobban ismertetik CHOLNOKY JENŐ óriási anyagot felölelő műve: A Balaton hidrográfiája. Budapest, 1918; továbbá KUGOTOWICZ KÁROLY: A Dunántúl és a Kisalföld írásban és képben. Szeged, 1930. Ez utóbbi munkának képanyaga, főleg a légi felvételek különösen érdekesek. V. ö. LUKÁCS KÁROLY: A Balatonvidék vízrajza BÉL MÁTYÁS szerint. Vízügyi Közi. 1941. 2 Amint az imént mondottakból és a későbbiekből kitetszik, Bél Mátyás úgy látja a Balaton medencéjét, mint egy kiszélesedett folyómedret, mely a Zalatoroknál, a fejnél kezdődik és a Siónál végződik, akárcsak a Bódeni tavon átfolyik a Rajna, vagy a Genfin a Rhône folyó. Ez némileg ellentétben van a népi névadással, mely szerint a keleti vég a Balatonfő s a nyugati a Fenék, 8 Ez a veszprémi káptalan sokat emlegetett, meg-mejgfújuló kiöntést, közlekedési zavart okozott foki malma, melyet csak az 1811-ben megindított és 1825-ben bevégzett nagy Sió-szabályozási munkálat során távolítottak el. 4 BÉL leírása a Sió folyásáról meglepően összevág e folyónknak KRIEGER Sámueltől 1776-ban készített térképe és „Descriptio"-ja adataival. Az ingó lápról KRIEGER leírásából megállapítható CHOLNOKY szavaival, hogy „az enyingi patak mocsaraival való összefolyás után eltűnik a Sió a láp alatt s csak kevéssel Hidvég felett bukkanik újra elő". A Hidvég— Mezőkomárom körüli sziget jól látható BESZÉDES Jc-ZSEFnek közel 120 év előtti Siószabályozási tervrajzán is, melyet CHOLNOKY közöl hidrográfiája 224. lapján. 8 MÜLLER IGNÁC hadmérnök-ezredes 1769-ben készült ú. n. Mappa Lacianájába is a Sárréttye megnevezés van több helyen is berajzolva. LACY tábornok volt akkor a bécsi haditanács elnöke. 8 E furcsa fejérmegyei tó igazi neve „Kikéri" (CHOLNOKY szerint talán „kékerű") tó, melynek gátján vonult végig, a római nagy hadiút. Mai képét közlik BABOS és MAYER az ármentesítések történetéről szóló tanulmányukban. Vízügyi Közi. 1939. ötven év előtti állapotát szemlélteti CSERNA Károly rajza a Mill. Tört. I. köt.~ CLXIV. lapján. 7 A Sárvíznek és vízrendszerének a XVIII. század közepén volt állapotát és első szabályozási tervét az a színes térkép tünteti fel legjobban, melyet BÖHM FERENC, „a magyar királyság... felesküdt mathematikusa" 1767-ben terjesztett elő „Mappa Stagnum sic dictum Sárvíz" cím alatt. A Sárvíz mocsárvilágát beható részletességgel feltüntető, 3700 öl léptékben készült térképet a M. Nemz. Múzeum térképgyűjteményében őrzik. BESZÉDES JÓZSEF 1825-i térképéhez {a szabályozás tervéről) Böhm munkája adta meg az alapot. 8 ENGELBRECHT és VAVILOV szerint (id. RAPAICS R.: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink tört. 1934) sok termesztett növényünk, így a rozs is eredetileg gyomnövény volt. Pl. az őszi búzában is rendes gyomnövény Kisázsiában, Perzsiában az őszi rozs, és Bokharában, Pamir hegyein ma is gyakori eset, hogy a gazda búzát vet és rozsot arat. SZARVAS-SIMONYI Nyelvtört. Szótárában találtuk a fenti szövegrészt megvilágító XVI. sz-i nyelvemlékeket: „Honnét vagyon, hogy a búza rozzsá... változéc?" (Comenius) és ezt a lev él töredéket: „Vagy két darab búzát rozsoltass (értsd: gyomláltass) meg".