Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

tatandónak lehet tartani, hogy ennek a vidéknek borai nem tarthatók el hoszszabb ideig; de hogy ez a szőlőn múlik-e, vagy a szőlősgazdán, ezt már nem vitatjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy éppen nem látszik feleslegesnek a termelőket arra figyelmeztetni, hogy ezen a tájon kevesebb gondot fordítanak a bor kezelésére, hanyagabbul bánnak a hordóba öntött borral és többnyire mocskosabb pincegazdálkodást folytatnak, hogysem ezt a legnemesebb bor is meg nem sínylené. Vált. a 277. sz. kéziratból: Már pedig bortermelésre sehol sincs kedvezőbb talaj a zalainál. A megyének ez nagy dicsőségére szolgál, mert a többi megyében sehol sincs ilyen nagyszámú és bőventermő szőlőhegy. Alig van talán olyan hegylejtő, amelyet díszítő szőlők a bort nem ontanák. A talaj különbözősége szerint nagy változatosság van a termésben, de a legjava mégis azon az oldalon terem, amelyik a tóra néz. Különösen dicsérik a badacsonyi, szentgyörgyi, bácsi, diási, kővágóőrsi és alsóőrsi borokat, s noha a badacsonyiakra némelyek azt a hatást fogják rá, hogy bőségesebb fogyasztásra fejfájást és az egész testnek gyulladását okozza: mindazáltal a túlzott használattól még nem szűnik meg a haszna, és nem is találhatsz sehol változatosabb szőlőfajtákat, akár étkezésre, akár szűrésre alkalmasabbakat. A bácsi bornak pl. magunk is tapasztaltuk az egészségre kedvező hatását. IX. §. Állattenyésztés. A megye némely részén sudár tartású, erőteljes alkatú, világosszínű marhákat tenyésztenek; valamivel vékonyabb testűek az Egerszeg vidékétől Horvátországig és Stiriáig terjedő részek marhái. A marhahús azonban itt olyan olcsó, hogy egy font alig drágább egy polturánál (1 poltura = fél garas vagy másfél kr; mai értéke kb 7 fillér). Hasonlóképp olcsó a juhfélék h usa is, de már a borjúhús sokkal drágább. A sertés közönséges tápláléka a bennszülötteknek. A juhok leginkább magyar fajtájúak, hosszúak, magasak és durvább gyapjasak, de bőven telelők. A sertéseknek, ha valahol, itt nagy tömegeit táplálják az erdők, melyeket Bakony néven ismernek. Kóborló disznóknak egész csapataival találkozhatsz, melyek télen, úgy mint nyáron künn tartózkodnak és ott térnek nyugovóra, ahol az éjszaka meglepte vagy ahol a takarmány, nevezetesen a makk bősége visszatartotta őket. Ezek közt néha egész csordákat is meg lehetett figyelni, melyeknek patái épek s egészek voltak, amit már másutt is megemlítettünk. X. §. Vadászai és halászat. Vadászatra az egész vármegye alkalmas, ahol szarvasok és őzek, akárcsak a kecskék csordánként kóborolnak. A makktermő vidéken vaddisznók sem hiányzanak, melyek nem ritkán kitörnek az erdőkből s a már érőben lévő kalászosokban károkat okoznak. Farkasok, rókák, nyulak és egyéb fajú vadak nagy számban kerülnek puskacső elé. Ezekből régente a királyi asz-