Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

Ii tile a Balatont. Mindegyik a rajta ülő híres vár után saját külön nevet visel. SZENT GYÖRGY hegye nevét a mesebeli sárkányölő vitéztől vette, és a köznép — nem tudni, mely szerző kitalálása után — ma is úgy képzeli, hogy itt játszódott le az a küzdelem; szerintem ez a mese avval a barlanggal van öszszefüggésben, mely a hegy Ny. és É. közti oldalán tátong elég széles nyílással és lehúzódik számos kivájt üregen át, majd felfelé, majd ismét lefelé öblösödő sötét és ismeretlen mélységekbe.'

4 Egyébként a hegy D.-i és K.-i oldalai szőlőtermelésre is alkalmasak. Innen Ny.-ra a Balaton egy erősen benyúló öblén túl erre a tóra több hegylejtő ereszkedik, melyek közül legfontosabbak a GYÖRKI és DEÁSI. (Mindegyik kéziratban Deási olvasható a ma elterjedt Diási helyett.) A Diási hegy alatt egy szépformájú dombocska látszik, melyet az ilynevű remetéről, SZENT MiHÁLYnak neveznek; az előbbi hegytetők lábai közelében ez magányosan emelkedik ki, szabályos sírhalom módjára, a tóból magából és úgy tűnik fel, mintha a vízből tolult volna fel egy domb teteje. Egyébként az egész megye partvidéke bővelkedik alakra és hírességre kitűnő hegygerincekben. Közismertek ezek közül a TIHONYI hegyek, melyek az előbbi domb módjára mintegy a tó közepéből domborodnak ki. Ezekre tekintenek vissza az ÖRSI, CSOPAKI és FORÖDI hegyek, s megemlíthetjük még Simegh mellett a hasonnevű SIMEGI hegyet stb. IV. §. Tavak és mocsarak, különösképpen a Balaton tava. A megyét számos víz öntözi, de valamennyi állóvizet messze felülmúlja a BALATON tava. Nevének eredete bizonytalan volna, ha nem hinnők el, hogy a szlávok Blato-jából származik, amely iszapos, pocsolyás helyet jelent. A szláv szóból — a két első mássalhangzó közé magánhangzót illesztve — Balatót és aztán Balatont képezték a magyarok, A németek — úgy látszik — az eredeti névből alkották a Blatten seet. A régi írók nyilván nem tudtak erről a tóról, amennyire STRABO, PLINIUS, PTOLEMAIOS és MELA hallgatásából ítélhetünk. A legújabb topográfusok közül némelyek összetévesztették a Volcea mocsárral (Dillich: Chron. Hung, és Zeiller: Topogr. 302. 1.) de másutt már kifejtettük, hogy az igen messze esik a Balatontól. Ez a hatalmas tenger K.-ről Ny.-ra áramlik attól a sarkától kezdve, ahol a Szála folyót veszi fel, eleinte keskeny, majd mindinkább kiszélesedik, de hol terjedelemre, hol mélységre egyenlőtlen medencébe van szorítva. Szélessége egy és két mfd; ahol azonban partjai jobban széttágulnak, 3—4 mfd-et is meghalad; a megye partvidékét ugyanis egyenlőtlen öblösödéssel tagozza. Ahol lehet, ott feljebb tolja a vizét és különféle Öblöket mos ki.

88 Ezek közül legjelentékenyebbek azok, melyek TIHONY félszigetét zárják körül. Mindkét oldalról tágra nyílva nagy földdarabot folynak körül és azt habjaikkal bekerítve, kimagasló félsziget formáját alkotják. Egyébként ALSÓ ÖRStől kezdve, hol a megyébe belép, egész FENÉKVÁR romjaiig a tó 12 mfd hosszúságra bizonyosan elnyújtózik. Az egész tónak hosszúsága pedig némelyeknek ennyi, másoknak több,