Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

III. §. Nemes magyarok és parasztok. A megyénkben lakó magyarok részben nemesek, részben parasztok. Mindegyik osztály nagylelkű és igen régi nemzeíségű. A nemesek közül a többség az első királyokig vezeti vissza a származását. De a parasztok közt sem hiányzanak családok, melyeknek nemcsak apja, nagyapja, hanem déd- és ükapja is idevaló. Hallottunk is itt-ott elbeszélt eseteket a török háborúk idejéből, melyek a lakosság közt eleiktől átvett hagyománykép élnek tovább. Ezek annál is inkább töltöttek el jogos csodálkozással, minél kétségtelenebbül láttuk ezek megegyezését tudós férfiak írásműveivel. A nemesek nyelve csiszolt és ha valahol Magyarországon, itt leginkább emelkedett, méltóságos és színes a beszédjük, régiesen hangzó szavakkal, különösen, amikor tisztán és elkülönítve ejtik a szavakat. Ha a parasztok zavarosabban is ejtenek, az ő nyelvük is ötletes és kedvesen szólal meg ha szellemesen nem is ... Ezeknek túlnyomó része lutheránus és református hitben él. És noha a nemesek közül is legtöbben a protestáns hitet vallják, róm. kat.-ok azok, akik a megyei és magasabb igazgatási hivatalokat betöltik. A többieket ezektől távol tartják.

12 Egyébként mindnyájuk közt szép egyetértés van, az istentisztelet a különbözőség által nem szenved fogyatékot. És épp ezért házasságban sem keverednek; ebben egyetértenek. Mindegyik valláshoz tartozók jobb szeretnek egymás közt házasodni, mintsem a másik oldalról. Egész fiatalok közt sokkal gyakoribb a házasság, mint idősebbek közt. Ezért a későig tartó szüzesség nem igen fordul elő ... Erőseket nemzenek az erősek. Igen sokukban csergedez még a herkulesi KINIZSI PÁL vére. Minden korban akadtak ennek a megyének hős fiai, akik szülőhelyüknek kitűnő harci erényekkel váltak a díszére. Amit egykor a török háborúkban és a belső küzdelmekben véghez vittek, arról történeti emlékek beszélnek. Korunkban pedig, mikor a közelmúltban barbár békebontó új háború dögvészét akarta a magyarok közé behurcolni, a mieink olyan erős kézzel és olyan helyes választással növelték a császári sereget, hogy az ellenséggel szembekerülve az elsők közt voltak, akik vitézségük fényes tanújelét adták. De minél inkább kiemelkednek egyesek katonai erényekkel, annál fájdalmasabb, hogy nem képesek gyakorolni azokat az adományokat, melyekkel a természet őket megáldotta. A legtöbben odatapadnak az ekeszarvához és dicstelen földmíveléssel homályosítják el nemességük fényét. Nem tévesztjük szem elől, hogy valamikor nem volt nemesebb foglalkozás a földmívelésnél és igen sok nagynevű férfiút az eke mellől szólítottak el legfőbb méltóságok viselésére: de elmultak már ezek az idők, a mezőgazdaság lehanyatlott, nem mintha nem volnának meg az örömei és kellemességei, hanem azért, mert a lakosság elnyomorodott az idők mostohasága folytán. A löldek jövedelmezősége éppúgy visszaesett, mint az értékük is.