Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

folyást nyitó szélei kőgát közé vannak szorítva. Falazott építmény ez, melyet szilárd bolthajtás erősít. Fz alatt folyik le a patak előbb gyors áramlással, majd lomhán, széles nádbozótba veszve, és ilyen képet mutat ott is, ahol Fejérmegyébe áthalad. Éppen azon a vidéken, ahol megyénket elhagyja, veszi fel a Séd folyót. Kred a Szentgál falu feletti erdőijén és egy tátongó üregből buzog fel olyan bőséges vízzel, hogy malmot tud vele hajlani, ennélfogva az egész inalomgát szétterül és először llerind puszta földjeit öntözi, mely Szentgáltól keletre esik; azután Essek our puszta alatt kanyarog, majd Veszprém város határába fordul. Ezt a várost mélyen kanyargó völgyijén szeli át és amikor ebből kibontakozik, a Jutás pusztából belefutó patakkal egyesül. Innen az egész völgy leikanyarodik s először Sóllfjníü ferdül el újra, azután Szentistoán felé fordul, itt szigetet alkot, hasonlókép Vilonya és Papkeszi, meg lejjebb Kovácsi és Peremarton közt. azután Ősi felé, majd megint Ladánynak halad, hogy végül Inota táján a Sárvízzel keveredjék össze . . 7 VI. és IX. §§. A talaj minősége és termőképessége. A megye talaja különféle természetű és termékenységű. Emitt kövecses, amott homokos, sok helyen a laza talajjal kavicsos keveredik, amelyet csak nagyerejű ökrökkel és legerősebb ekékkel lehet felszántani s csak akkor hoz termést, ha trágyával itatják és háromszoros boronálással puhítják... Az erdőn túli részek kövérebb talajnak örvendenek. Rozzsal kevert búzavetések ezen a vidéken nagyon elterjedtek; maga a búza is rozsba megy át.

H Az árpától sem irtózik a talaj, de legjobban a zab magvának örül. A kendert is szereti, ezt itt-ott termesztik, a lent már nem annyira, de a főzelékfélékkel sem lehet dicsőséget aratni. A tökfélék is csak nagyobb gondosság mellett érnek be, épp ezért nem szántóföldeken, hanem konyhakertekben veteményezik.* VIII. §. Éghajlata, levegője. A kitűnő források és bővizű folyé>k sokasága a bárhova történt településnek javára szolgálnak; a nyári forróságban a vizek hűvössége és a bakonyi erdők árnyéka valósággal üdítőleg hatnak. Innen még azok is, akik a sikon laknak, egészséges szellőt kapnak, az erdős vidéken pedig az árnyék hűvösét a nem kellemetlen napfény mérsékli. Épp ezért ezen a vidéken a téli időjárás nem feltűnően fagyos és a nyár is nagyon kellemesen szellős. X. §. A borok kiválósága. A boroknak ebben a megyében nagyobb a nemessége, mint a bősége. Különösen a Somlyóhegyen termő bort nemcsak a balatoniaknak, hanem a legtöbb magyar borfajtának is elébe helyezik, tartósságban pedig valamennyit, ha nem is múlja felül, de bízvást felér velük. Tizenöt évig és még tovább is