Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól
egy történetíró (TURÓCZI LÁSZLÓ jezsu ita: Ungaria suis cum regibus. 1729. L. K.), hogy „a Bakonyaerdő nem annyira fenevadak tanyája, mint szent emberek szemináriuma" ... IV. és V. §§. Hegyek. A Bakony erdősége és hegyei után a mi sorrendünk szerint a Somlyó hegyének leírása következik... (A Balatonvidékiől távoleső hegyek leírását mellőzzük.)* VII. §. Vizek. Kevés vidék van, amelyen több forrás bugyogna és melyet egészségesebb vizek öntöznének, mint megyénket. Savanyúvizek is buzognak fel, de bőségesebbek az édesvizek. (Következik a Tapolca, Torna, Marcal, Rába és Gerence patakok, ill. folyók rövid leírása...) A Bitva a Városlőd feletti erdőkből sebes futással csörgedezik alá, ivásra jó, tiszta vizével. A folyócska csodás ízletességű rákjairól nevezetes, K.-ről Ny. felé folyik és Mihályháza falun túl a Marcal folyóval egyesül. Ennyit a megyét öntöző, az erdőség felső részéből eredő folyókról. De az alsó részeket is nevezetes vizek öntözik. 1 Ezek közül legelői említendő a Balaton tava. így nevezték az illírek (értsd délszlávok) az állandóan tespedő vizet. (Tubero: Comment, sui temp. IV. könyv 74 1.) Evvel megegyez a szlávok Blato-ja, hangbeiktatással Balato, ami „sárt, posványt" jelent. A Balaton taváról más helyen bővebben szólunk. Itt csak annyit, amennyi megyénk tópartját érinti. Amint ugyanis Ny.-i irányból K.-re húzódik, hosszabb részen áztatja ugyan Somogy és Zalamegye határát, de nem csekély vízbőségű fejecsúcsával ékelődik Veszprémmegye testébe. Az egész vízbőség, amit kezdeténél (a Zalatoroknál befogad, ide hajtódik és itt árad túl (a Sióban) 2 . A parti lakók szerint az a mese járja a tónév magyarázatára, hogy amikor őseink nagyon régi időben a tóban egy nagy viziszörnyet láttak, amelynek nyelvükön Bál volt a neve, így kiáltottak fel: „Bál a tón!" s az egész tavon így maradt rajta e név. Akárhogy is van, a tó nagyon gazdag halakban és a parti lakosságnak nem csekély előnyére szolgál. Ugyanis bőségesen öntözi a földeket és a jószágnak itatási és usztatási lehetőséget nyújt. Ez a tó egyébként nagy terjedelme, vizének sajátossága és halainak minden más víz halaiénál finomabb íze miatt is figyelmet érdemel. Feljegyzésre érdemesnek tartjuk, hogy jégi halászatokat is gyakran folytatnak a Balatonon, kiváló ügyességgel és eredménnyel, amilyent magunk is megszemléltünk 1701 januárban és más helyen le is írtunk. („A Magyarok mezei gazdálkodásáról". V. ö. e munka ismertetését tőlem, a M. B. K. M. XIII. Î94Î. kötetében). * A következőkben a zárójel közt dűlt betűkkel szedett megjegyzések a fordítótól valók.
