Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

együtt Somogyba helyezi, Kaposvárt egy szóval sem említi és egyébként is vajmi hézagos ismertetést nyiíjt a Balaton vidékéről. Még VÁLYI ANDRÁS professzor fentebb említett magyar földrajzába is, melyhez pedig BATTHYÁNI bíboros-érsek jóvoltából ..a halhatatlan érdemű BÉL MÁTYÁSnak kézírásait'* is felhasználhatta, a sok bántó sajtóhibán kívül számos olyan tárgyi hiba is becsúszott, amilyenre a sokkal alaposabb Bélnél nem akadhatunk. Pl. Lepsény és Kajár közé VÁLYI egy Balatonfő nevű falut soroz be, melynek lakosai katolikusok. Emellett Balatonfőkajárt is külön ismerteti, mintha ez más helység volna. Éppúgy elkülöníti Fok veszprémmegyei mezővárost Siófok falutól. Ezenkívül Sió- vagy Vindornyafokot azonosítja és báró HuNYADYt teszi meg földesurának; B.-füredet, Szárszót, Vörösberényt kat. lakosságúnak mondja. Egyébként az egész munka hemzseg a semmitmondó általánosságoktól és teljesen hijján van minden számszerű adatnak. A mai magyar földrajztudomány reprezentatív művében (Magyar Föld — Magyar Faj. — Magyarország földrajza PRINZ Gyulától, I. 77) nem találunk elismerő szavakat Bél Mátyás érdemeiről a magyar föld ismertetése terén. „Bél Bátyás új rendszert honosított meg az adatgyűjtésben: a kérdőívek rendszerét... A többnyire kritika nélkül összegyűlt adatokat általában túl nagyra értékelte. BÉL minden szorgalma mellett alig vitte előbbre a földrajzi megismerést, hiszen nemcsak hogy saját szemeivel igen keveset látott, sohase utazott, hanem még térképet is alig olvasott. Nagyszerű térképei mind Mikovinyi alkotásai..." Azonban már a fentebb BÉL életéről és művérő írottak is mutatják, HAAN és DÉKÁNI részletes BÉL-biográfiái pedig még töbl adattal bizonyítják, hogy BÉL sokszor és sokfelé utazott, s így saját szemévé is sokat látott. Ha csillagászati segédeszközökkel készült térképet — aminői MIKOVINYI földmérő — nem is csinált, de a koráig megjelent magyar térképeket mind ismerte; TOMKA SZÁSZKY művéhez írt nagy élőbeszédében ki is emeli, hogy ez a tanítványa milyen térképeket használt. Amellett Mikovinyi is az ő ajánlatára kapott megbízást a térképek szakszerű elkészítésére. Mikovinyi működését megelőzőleg J. C. MÜLLER 1709.-Í, 1. Józsefnek ajánlott térképe volt a mintakép, mely a Balatont elég torz formában és csupa hibásan írt helynévvel ábrázolja. BÉL-nek tagadhatatlan érdeme, hogy a balatoni megyékhez Müllernél hívebb (bár mai szemmel természetesen nem tökéletes) térképet vázolhatott a maga, kérdőívekből nyert és saját utazásai közben szerzett adatai alapján. A fogalmazványai közt talált két balatoni térkép közül a Veszprémmegyét ábrázolót e folyóirat XIV. kötetének 19. oldalán adtuk, a nyugati Balaton-részt és Zalamegyét feltüntetőt itt közöljük a 231. lapon. BÉL M. térképvázlatai maguk beszélnek, azok részletezésébe tehát nem bocsátkozunk. Nyilvánvaló, hogy léptékük nem lévén, a helységek, hegyek, folyóvizek egymástól való távolsága, kiterjedése, iránya nem teljesen megbízható. Csak az ő halála után hozott úgyszólva minden évtized újabb és jobb térképeket, különösen attól a nevezetes időponttól (1763) kezdve, hogy