Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól
nis ef fundi quantum Sala vehit aquarum . .. exploratum est). BONBARDI müvének számos kiadása volt, de még az 1750-ben CSÁKY IMRE égisze alatt PIKER S. J. átdolgozásában megjelent kiadás is a Volcea Palus-szal azonosítja a Balatont és Somodságliba helyezi Badacsont, Somlót, Csobáncot, Tapolcát. Ezt a kiadást kuriózumképp emeljük ki azért, mert ebben láttuk talán először, hogy a Balatont magyar tengernek nevezik (mare illud Hungaricum, Balathonem ajo). A második történetföldrajzi kézikönyv TURÓCZI EÁSZLÓ atya tollából először (1729) névtelenül jelent meg: Ungaria suis cum Regibiis. Számos kiadása jött ki még a század folyamán, egyik KATONA ISTVÁN kiváló történetírónk átdolgozásában, ill. függelékével. Ez is Veszprémmegyében írja le Tihanyt, Füredet, Somogyban Csobáncot, Szigligetet. A szénsavas források közül egész Magyarországon a tárcsáit és a rendkívül egészséges tihanyit (értsd: füredit) említi. A harmadik hasonló irányú munka, a kiváló tudós jezsuita TIMON SÁMUELé, Kassán jelent meg: Imago aniiquae Hungáriáé (1733) és Imago Hungáriáé novae (1734) címen. További kiadások Nagyszombatban készültek. Cáfolja, hogy Somogy neve a Schimeghia arx-éból származik, mert ez szerinte Veszprémmegyében van. Csak pár sort szentel a 3 balatoni megyének és a Balatonnak, melyet ő is Palus Volceával azonosít/' Ugyancsak Volcea mocsárból származtatja a Lacus Balatinust a híres hamburgi rektor, JoH. HÜBNER Reales Staatslexicon-ja, melynek 1745-től fogva számos kiadása jelent meg hazánkban is. Egyik későbbi, 5 kötetre bővült kiadását a keszthelyi születésű FEJÉR GYÖRGY, tudós egyetemi tanár dolgozta át (1814—6). HÜBNER munkáját dicsérettel emeli ki maga BÉL MÁTYÁS is abban az értékes tanulmányban, mellyel 1748-ban kedves tanítványa, TOMKA SZÁSZKY JÁNOS földrajzi művét (Introductio in Orbis antiqui et hodierni Geographiam) bevezette és amely valóságos történetét adja a földrajzi irodalomnak STRABOtól HüBNERig, a jezsuita tankönyvírókat is dícsérően emlegetvén. Tonika Szászky már felhasználta BÉL földrajzi Compendiumát és a Notitiákat is, de a mű második, Joh. Severinustól átdolgozott kiadása (1777) csodálatosképpen újra Veszprémnek adja Tihanyt és Volcea mocsárral egyezteti tavunkat. Legjobban kitűnik azonban BÉL munkájának korát meghaladó alapossága és viszonylagos adatbősége, ha az erős magyar érzéséről és nagy ismeretszomjáról nevezetes pozsonyi polgármester, K. G. WINDISCH 1772-ben megjelent „PoHtisch-geogr. und hist. Beschreibung des K.-reichs Hungarn" c. munkájával vetjük össze, amely még egy emberöltővel BÉL „Notitia"-i után is összekeveri Sümegh várát Somoggyal és előbbi várat Keszthellyel * A Dio Cassius és más írók által említett Volcea (Ulcaea) Palus Kuzsinszky és Alföldi régészeink szerint az Eszék és Vinkovce között fekvő Palacsa tóval azonos.