Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

„buthariusokat" állították, s őket ezért szabadokká nyilvánították. Ezek azonban később, nem tudom, milyen oknál fogva, ebből a minőségükből kiesvén, szabad állapotukat és minden kiváltságukat Szent Gálira, Némethire, Horhira és Chepelre ruházták. Világosan megmondja ezt I. Károly Visegrádon, 1328.január 7-én keltoklevelében: miután népeit, az egykori „buthariusokat" elődei: a magyar királyok a „buthariusok" mondott állapotából a királyi vadászatja szolgálatára Némethibe, Szent Gálira és Chepelre helyezték át, fölismerve, hogy szükséges őket a királyi vadászat szolgálatára állítani, ha földjeiket vagy azok egy részét bárkinek vagy bárkiknek adta volna, elvette azok mindegyikétől, különösen Tamás fiától, az ezekről tett és készített adományleveleket és okleveleket visszavonta és eltörölte: meghagyván, hogy e népek ott lakjanak s a királynak a mondott szolgálatot teljesítsék; senki másnak nem akarta ezeket a földeket adományozni, egyedül nekik, egyebek között meghagyva őket szabadságaik élvezetében. Sőt már Temesvárt 1322. május 8-án kelt oklevelével kivette őket bármilyen bíró törvényszéke vagy ítélkezése alól, olyképp, hogy az ellenük bárki által indított perekben és ügyekben senki se merészeljen bíráskodni. Mindezeket ismételt szavakkal és a szabadságoknak hozzájuk fűzött okleveleivel megerősítették és állandósították: I. Lajos Visegrádon 1366. január 6-án, Zsigmond az 1398. és az 1412. esztendőben, Corvin Mátyás Budán 1464. május 16-án; Ulászló Budán az 1507. évben Szent Brutus ünnepén, hozzátéve számukra a következő szabadságot: Minden rendes és rendkívüli taksa és adófizetés alól merítések. Amelyeket, mint másokat, megerősített II. Lajos Budán 1516. december 25-én és 1528. március 29-én [!], I. Ferdinánd Budán 1528. január 30-án, II. Mátyás Bécsben 1610. február 5-én, II. Ferdinánd Bécsben 1635. május 8-án, III. Ferdinánd Bécsben 1647. május 8-án, Lipót Bécsben 1670. március 29-én és végül VI. Károly 1714. február 4-én. Ezekkel a szabadságokkal megerősítve a Szent Gálliak eddig mindig teljesítették, ami kötelességük volt, mert őrizték az erdőket, és jóllehet a vad gyakran pusztult a tél és az emberek féktelenségéből, soha sem mulasztották el, hogy egyszer és ismételten minden évben nemcsak szarvasokat, őzeket, vadkanokat és más ilyenfajta vadakat vagy különféle madarakat szállítsanak a király konyhájára. S nem azt akarják, hogy tunyábban tartassanak meg a császár jóakaratában és kegyelmében. Nem tudom, milyen hibájuk vagy az idők viszontagságai következtében szabadságuktól és kiváltságaiktól lassan fokozatosan megfosztva csaknem a parasztokkal egyenlőknek tekintik őket, s mint azok, éppúgy alá vannak vetve az ide-oda járó katonaság részére folytonosan nyújtandó élelem vagy elég messzire való szekerezés terhének, ugyanis a Pápából Veszprémbe és