Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

tésére lásd TESz III. 1113. és Juss: Földrajzi szótár, 230. (Gagyvendégi címszó), Radványi Jánosra pedig Reg. Arp. 3440. sz. Turóci Uzda, a halász szolgálatot vállaló hospes 1245-ben IV. Bélától birtoka szomszédságában Vendég nevü földet kapott. HO VIII. 47. Vö. Uo. 92. 121. Mivel Kisbogdán biztosan a veszprémi egyházmegyében feküdt (lásd a 86. jegyzetet), nem valószínű, hogy a vele szomszédos Nagybogdán a győri egyházmegyébe tartozott volna, s a két egyházmegye határa a két település között húzódott volna. Vö. Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. I. Bp. 1891. 290—292. és 317—318. A kora-új korban Bogdán a győri egyházmegye Vaszarkés kerületébe tartozott. Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából, 3. sz.) 235. A veszprémi püspökség tizedeinek huszadát a király — valószínűleg IV. Béla — a Komárom megyei majki premontrei prépostságnak adományozta. Hoiub: Zala megye, 393. IV. László 1277-ben a Sopron megyei tizedekből neki járó huszadot a soproni polgároknak adományozta váruk javítására. RMA 546. 122. Hoiub: Zala megye, 395. Vö. Reg. Arp. 1036. Az oklevél hitelessége mellett érvel Mályusz Elemér: Az egyházi társadalom a középkori Magyarországon, (továbbiakban: Egyházi társadalom) Bp. 1971. 52. A győri egyházmegyében ennél kedvezőtlenebb volt a pap részesedése, a tized ti zenhatodával kellett beérnie. Hoiub: Zala megye, 395—396. 123. MES II. 276—277. Vö. Kollányi Ferencz: A magán kegyúri jog hazánkban a középkorban. Bp. 1906. 176 124. Szatmárnémeti papja tizednegyedet kapott, s mentesült a főesperes jogkörétől. Az erdélyi püspököt II. András kárpótolta veszteségeiért. RMA 427. Vö. Mályusz: Egyházi társadalom, 126. Sajátos volt a szebellébi pap helyzete, aki a település németek lakta résastől teljes tizedet és oblációt, míg a magyarok, szlávok és németek által vegyesen megtelepült résztől csak tizednegyedet kapott. Kiváltságos helyzetéért az egyházi földesuraságnak és tizedbirtokosnak évi kárpótlást adott: az esztergomi káptalannak másfél, az esztergomi kántorkanonoknak pedig egy márkát fizetett. MES I. 298. Jászó (RMA 463., kritikáját lásd a 32. jegyzetben), Beregszász (RMA 471.) és Sátoraljaújhely (AÛO VIII. 6.) kiváltságlevelében sem a tized megosztásának, sem a kárpótlásnak nincsen nyoma. Ugyanilyen helyzetet tükröz a szepesi szászok (RMA 524.) és a soltészszerződések jelentős része esetében a libera décima és a libera ecclesia említése is. Bárdosy: Supplementum, 136., CD VIII/5. 98. és 102., DL 40198., Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. (továbbiakban: Reg. Slov.) L Inde ab a. MCCCI usque ad a. MCCCXIV. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák. Bratislavae, MCMLXXX. 579. sz. CD VIII/2. 393., CD VII1/3. 142. Valószínű, hogy néhol a szabad tizedből a soltész részesedett. Reg. Slov. 188. sz. Fridmanvágása esetében a pap egyedül élvezte a tizedet. Ezt igazolja a XVIII. századi úrbérrendezéskor a falu öregjeinek vallomása, miszerint kilencedet — ami egyenlő a tizeddel — nem az uraságnak, hanem a plébánosnak adtak. Idézi Földes László: Szilárd telekrendszerü irtásfalu a Szepességben. (Fridmanvágása 1320 — Frydman 1964/1969.) Agrártörténeti Szemle 21 (1979), 360. Bábaszék és Dobronya (RMA 482.), Németlipcse (CD IV/3. 11. Vö. Uo. 182—183.) -és Hibbe (AÜO VIII. 126—127.) papja is megkapta a teljes tizedet, de minden ötven mansio után egy márkát fizetett az esztergomi érseknek. Bár Németlipcse és Hibbe kiváltságlevelének hitele kétséges (Reg. Arp. 1344. és 1449. sz. Vö. Mályusz: Egyházi társadalom, 126. 278. jzt.), nem vitás, hogy ez a kárpótlási forma létezett. A szölösi pap is a teljes tizedért évente egy márkát adott a földesúrnak, István ifjabb királynak vagy a földesúr által kijelölt személynek. AÜO VIII. 31. Némelyik királyi birtokon az ispán is részesedett a tizedből. A győri várhoz tartozó szőlőművesek, továbbá a monyorósdi őrök tizedéből mansiónként 2 dénár járt az ispánnak. Az utóbbiak csűr- vagy szérű-dénárokat (denarios arearum) is fizettek (a királyi szérű használatáért?), de ezt a kiváltságlevél eltörölte. RMA 451., HO VIII. 128. 125. AÛO IV 32. Item de iusta decima eorum unum pondus, quelibet mansio annuatim nobis soluere debeat . . . Item si voluerint ecclesiam edificare, liberam habeant facultatem, et sacerdotem, quem assumere voluerint, teneantur. Gnézda szepesi soltészfalu lakói tized gyanánt a földbérrel egyezően minden mansio után évente egy fertőt fizettek a világi földesúrnak. CD V/3. 335. Egyelőre nem tudjuk, hogy a világi földesúr milyen alapon biztosította a maga számára népei tizedét, illetve annak egy részét. Mindenesetre a libera decima, valószínűleg erről van szó, osztható (Reg. Slov. 188. sz., MES 111.289.), részben vagy egészben kisajátítható. 126. Hoiub: Zala megye, 357. További adatok: A pannonhalmi apátság jobbágyai az Albeus-féle összeírás szerint mindenből