Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

95, Szabó Dénes: A dömösi adománylevél hely- és vízrajza, (továbbiakban: Vízrajz) Bp. 1954. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 85. sz.) 4. Vö. G. Bolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapest inensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Hist. Tom. I. Bp. 1957. 88., Györffy György: A tizes és százas szervezet. MTA II. Osztályának Közleményei 22 (1973), 57—64., G. Bolla Ilona: Das Dienstvolk der königlichen und kirchlichen Güter zur Zeit der frühen Feudalismus, (továbbiakban: Dienstvolk) Annales Universitatis ... (i. h.) Sectio Hist. Tom. XVII. Bp. 1976. 17. — A XIII. században a Fejér megyei Feldoboson és Tófalun lovászok (DL 671 = CD IV/3. 492., ahol a közlésből Tófalu esetében a ducis szó hiányzik. Vö. Csánki III. 354.), a Veszprém megyei Biliegén szűcsök (lásd a 101. jegyzetet), Veszprémben (HO V. 17., AÛO IV. 53. vö. Kumorovitz: Veszprémi regeszták, 265. sz.) és a Zala megyei Kapolcson (HO V. 6.) táladók, a Fejér megyei Aldoboson (CD IV/3. 492.) és a Veszprém megyei Fajszon (HO V. 53.) pedig katonáskodó elemek éltek. Máskor a források a foglalkozás vagy szolgálat megjelölése nélkül általánosságban hercegi népekről (populi ducales, populi ducatus, homines ducales) szólnak, ök lakták a Nyitra megyei Család határában (Reg. Arp. 2490. sz.), a Somogy megyei Csepelen (lásd a 166. jegyzetet), a Komárom megyei Némán (MES I. 557.), amelynek ezt a részét 1412-ben Urnépenémának hívták [Csánki III. 509.), a Pest megyei Taksony határában Taksony vagy Zajc nevü földön (AÜO IX. 579, 583. vö. AÛO VIII. 418. és XII. 141.), a Zala megyei Tótiban (CD VII/4. 146.), a Veszprém megyei Bogdánon (DL 40124. Vö. Reg. Arp. 2223. sz.) és Küngösön (HO VII. 281—282. vö. Reg. Arp. 3459. sz.). A Pest megyei Nemus hercegi föld esetében az ott élő személyek nevét ismerjük (AÛO IX. 279.), akárcsak a bogdáni, kapolcsi és a veszprémi hercegi népekét. Hercegi kondicionáriusok (conditionarii ducales) laktak Veszprém megye három, egymással szomszédos Bér nevű falujában (CD V/2. 382, 407.). A források többször nem említik a hercegi földek lakóit, sőt nem adják meg a birtokok nevét, mint például a Hont megyei Keszivel határos hercegi földét sem: MES I. 372—373. Ezekben az esetekben valószínű, hogy a különböző birtokoshoz tartozó, egymással határos földek egyetlen, azonos nevü terület részei. 96. 1267/1277: terram agasonum ducis, qui dicitur (!) nerguestortov, Fuldobus vocatam: DL 671. Vö. OklSz. 695. Reg. Arp: 1605. és 2785. sz. A szövegrészlet mellékmondata, melyben az állitmányegyeztetés hibás, a lovászokra vonatkozik. Bár az oklevélben rövidített kötőszó feloldása que is lehet (CD IV/3. 492. vö. Karácsonyi: Magyar nemzetségek I. 301.), ez kevésbé valószínű. Egyfelől nyelvtanilag ez a megoldás sem kifogástalan, másfelől az oklevélben cezúra jelzi, hogy Nyergestartó és Feldobos nem tartozik össze, s ennek megfelelően az átíró rész is egyszerűen csak Feldobos, s nem Nyergestartó—Feldobos birtokról szól. Vö. Csánki III. 324., ahol az idézett szöveg problematikus része hiányzik. Egyébként a nyergestartó 1311-ben is foglalkozásnévként szerepel. AO I. 233. vö. OklSz. 695. 97. CD V/2 382, 407. A királyi, királynék és hercegi népek kötöttségét IV. László 1275. évi oklevele így említi: ,,

homines nobis et domine Regine karissime consorti nostre originarie seu asscripticie condicionis nexibus obnoxios". HO V. 53. IV. László felesége, Erzsébet királyné 1280. évi oklevele elmondja, hogy az eladományozott öt óbudai személy IV. Béla idejében a Pest megyei Nemus nevű hercegi birtokon lakott. AÜO IX. 279. 98. HO V. 53. — Béla szlavón herceg népeinek ispánja 1263-ban Pok nembeli János volt. HO VII. 85. Vö. Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 444., Bolla Hona: A közszabadság lehanyatlása a XIII. században. (A liber és libertás fogalom az Árpád-korban.) (továbbiakban: A közszabadság lehanyatlása) Történelmi Szemle 17 (1974), 4—5. Pok nembeli János távoli rokonságban állt Saul fia Lőrintével. Lőrinte nagynénje másodszor Detához, János testvéréhez ment feleségül. Hazai oklevéltár, 24. 99. A XIV. század 20-as, 30-as éveiben a királyi és királynéi földek, valamint a várbirtokok visszafoglalásával együtt hercegi földek visszaszerzésére is sor került. Királyi, illetve hercegi biztos foglalkozott Komárom, Veszprém és Zala megyében a hercegi birtokok visszaszerzésével. Az akció a Komárom megyei Némán (DL 42100.), Veszprém városában, ahol a vizsgálatot Osl fia Domonkos veszprémi ispán végezte (DL 40689., Kumorovitz: Veszprémi regeszták, 265. sz.), és a Zala megyei Ábrahámon eredménytelenül végződött (Uo. 300. sz. Vö. Uo. 184. sz., ahol Ábrahám nem szerepel hercegi birtokként.). Hogy nem volt alaptalan e tájon a hercegi földek kutatása, azt az 1121. évi almádi alapítólevél igazolja, amely a környéken via ducis-t említ. Szentpétery: Almádi alapítólevél, 364. 6 Tanulmányok