Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

pánjuk ingóságukból egy dolgot vehetett el, de az — akárcsak az örök esetében — szolga vagy szolganő nem lehetett.

220 A királyi birtokon minden valószínűség szerint nemcsak az említett rétegek, hanem mások is fizettek mortuariumot, amely az ispánok, a kiváltságolt elemek tisztjei rendszertelen — az örökösödési viszonyoktól függő — jövedelmét képezte. De bármennyire széles körben lehetett elterjedve a mortuarium, a királyi birtok hospesei mentesültek alóla. Beregszász, Sátoraljaújhely és Berény kiváltságlevele egyenesen megtiltotta, hogy az ispán valamit is elragadjon az örökös nélkül elhunyt királyi hospes ingóságából.

221 Berény példája azt mutatja, hogy a királyi hospeseket még akkor sem terhelte mortuarium, ha az ispán joghatósága nem szűnt meg felettük. A királyi hospesek végrendelkezését, örökösödését nem korlátozta az ispán más királyi népekkel szemben érvényesíthető joga. A királyi birtokhoz hasonlóan az egyházin is ismert volt a mortuarium. Amikor IV. Béla király 1269-ben a székesfehérvári prépostság különböző eredetű és kiváltságú jobbágyainak jogállását egységesítette, végrendelkezési jogukat is rögzítette. E szerint minden jobbágy, ha nem volt fia, szabadon végrendelkezhetett, amennyiben ingóságaiból, szolgát és szolganöt kivéve, vagyis lóból, ökörből és más állatból, ha lova nem volt, egy darabot adott a prépost tisztjének.

222 A királyi és az egyházi birtok között e tekintetben az volt a lényeges különbség, hogy az utóbbin a hospeseket is terhelte mortuarium. Egeg, Németi, Sárd és az ide vonható Keresztúr példája s több, XIV. századi adat igazolja ezt.

223 Különösen Németi példája tanulságos, mert ebben a helységben eredetileg királyi hospesek laktak, akiknek kiváltságolt faluja 1286-ban került Miklós fia Pál veszprémi prépost, majd az esztergomi káptalan tulajdonába. Az egyházi földesúr, az esztergomi káptalan — miként az 1292. évi kiváltságlevél mutatja — mortuarium fizetésére kötelezte az egykori királyi hospeseket.

224 Természetesen nem minden egyházi hospes fizetett mortuariumot. Já szó, Füzítö és Csicsán hospeseinek végrendelkezését nem korlátozta ez a járadék. Csicsán kiváltságlevele külön kiemeli, hogy a település johannita praeceptora az örökös nélküli hospes vagyonára nem teheti rá a kezét. Míg a királyi és az egyházi birtokon a mortuarium elterjedtségét adatok sora tanúsítja, addig e sajátos jog érvényesítéséről a világi földesurak birtokán a források csak elvétve intézkednek.

225 A hospeskiváltságok, ha végrendelkezésről is szólnak, éppen azt mutatják, hogy a világi birtok hospeseinek szabad végrendelkezését a királyi hospesekhez hasonlóan nem korlátozta mortuarium. Kazsok, Kövi és Komárom