Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Hospeskiváltság
vagyonának: házának, telkének legyen gazdája. Mindezt a családfő, a család érdekével összhangban az örökösödés automatikusan biztosította. Amennyiben örökös nem volt, a földesúr szükség esetén az örökösök körének bővítésével valósította meg az adózás folyamatosságát. Ha tehát az elhunyt családfőnek nem volt gyereke, testvérét vagy további rokonait tette meg örökösnek. 209 A földesúr másként is cselekedhetett örökös nélkül elhunyt szolgáltatója vagyonával. Intézkedése ebben az esetben sem magángazdasága kiépítését vagy bővítését szolgálta, hanem az adózás folyamatosságát biztosította. A Zala megyei Kék faluban a tihanyi apátság egyik torlója 1268ban meghalt. Mivel gyermeke nem volt, birtoka, amely után az egyházi földesuraságnak szolgált, az apátságra háramlott azok szokása szerint, akik örökös nélkül hunytak el. Az egyházi földesúr az örökölt földet azonnal átadta az ugyanolyan állapotú falubelieknek, akik nyilván vállalták azoknak a járadékoknak a teljesítését, amely megholt társuk birtoka után járt. Az elhunyt torló szerzett vagyonának sorsa némileg másképpen alakult. Vásárolt malmát az apátság rögvest pénzzé tette: a megholt rokonságának hozzájárulásával eladta egyik helybeli torlójának. 210 Az örökösödéssel szemben a végrendelkezés kevésbé terjedt el a földesúri népek körében. Mindössze a kiváltságolt rétegek éltek vele, de azok is — mint szó lesz róla — az örökösödésnek alárendelten gyakorolták végrendelkezési jogukat. A kiváltságlevelek gyakori hallgatása e jogokról azok szokásjogjellegével és azzal magyarázható, hogy a hospesek és a földesúr viszonyát többnyire nem érintették. Nem volt véletlen, hogy a privilégiumok a végrendelkezési joggal gyakrabban foglalkoztak. Ezzel kapcsolatban ugyanis a földesúri érdek — mint látni fogjuk — már inkább szóhoz juthatott. A kiváltságlevelek, amennyiben a végrendelkezés is helyet kapott bennük, kivétel nélkül csak azzal az esettel foglalkoztak, ha nem volt örökös. Nyilvánvalóan azért, mert a végintézkedésnek különben nem volt jelentősége. Az örökös léte és örökösödési joga korlátozta, sőt kizárta a végrendelkezést. A kiváltságlevelek azért csak az örökös nélküli hospes végrendelkezési jogát biztosították. A végrendelkezés mégis gyakori lehetett a hospesek körében, mert csak a gyermek, sőt általában csak a fiúgyermek számított örökösnek. 2 " Ha tehát a hospesnek fia nem volt, élhetett végrendelkezési jogával. Intézkedhetett ingóságairól: szolgáiról, állatairól, használati eszközeiről, továbbá szerzett ingatlanairól: házáról, vásárolt földjéről, szőlőjéről. Az örökösödéssel ellentétben a végrendelkezés tárgya rendszerint nem lehetett a hospesgazdaság, a földesúri szolgáltatással terhelt telek. Ha a hospes nagy ritkán mégis
