Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

a földesúrnak. DL 998. Az oklevelet más vonatkozásban hasznosítja, s nyomon kíséri a nagyszombatiak szőlőbirtoklásának alakulását Mályusz Elemér: Az 1498. évi 41. törvénycikk. (Társadalomtörténeti tanulmány.) Századok 64 (1930), 811—824. 226. PRT X. 532—534. A szebellébi 1233. évi kiváltságlevél is említ hűséget. MES I. 298. Idézi Fügedi: Befogadó királyság, 364. 32. jzt. Az itteni körülmények azonban a bogdánitói lényegesen eltértek. A szebellébi hospesek azért ígérték meg esküvel, hogy sem szóval, sem tettel nem lépnek fel földesuruk, az esztergomi egyház ellen, hanem annak mindenben hűségesek lesznek (ei fidèles erunt in omnibus), s az egyházat támogatják, ha valaki pert indít a faluért, mert előzőleg fellázadtak (rebelles exstiterant) az egyházi földesuraság ellen, amely csak ilyen feltételek mellett volt hajlandó visszafogadni a királyi ítélettel onnan elűzött hospeseket. Helyzetüket jellemzi, hogy még azt a kikötést is elfogadták, hogy minden ingó és ingatlan vagyonuk az egyházra háramlik, ha az egyezséget megszegik. 227. CD V/3. 55. „Obligauerunt eciam se dicti populi, prestito iuramento, quod omnem fidelitatem, et omnem reuerentiam eidem Comiti, et suis heredibus, heredumque suorum successoribus debeant exhibere, sicut Domino suo speciali. E conuerso Dominus ipsorum, prestito iuramento seruabit eosdem in premissa libertate." Éliás (Illés) comesre lásd Uo. 47—48. 228. Oszvald: Premontreiek, 157—158. mutat rá erre Egeg vonatkozásában. 229. AÜO XII. 273., CD. V/2. 592. A váci káptalan általam eredetiben is ismert oklevele (DL 1055.) intercidált oklevél, vagyis a tartalomnak megfelelően két példányban készült. 230. Gerics: Kézai-problémák, 121. Az 1276. évi oklevélből biztosan tudjuk, hogy Veszprémben folyt jogi oktatás. Ezzel kapcsolatos óvatos fogalmazásom: Századok 113 (1979), 550. tehát korrigálandó. 231. Fügedi: Városprivilégiumok, 51, Uö: Befogadó királyság, 373. Vö. Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV—XVII. században. Bp. 1963. 26—30. 232. Bakács: Hont vármegye, 57, 78—79, ,159—160. Csánki II. 592, 617. A francianémet határvidéken még a város joggal kiváltságolt falvakból is csak kevés lett város. Franz: Bauernstand, 74. 233. Csöl fejlődésében aligha jelentett törést, hogy időközben a Rátót-nemzetség birtokából a Rátót-nem nemzetségi monostorának, a rátóti premontrei prépostságnak a tulajdonába került. Ugyanakkor jeleméktelenné vált. 1488-ban jobbágyai 3, míg Nagybogdán jobbágyai 14, Kisbogdáné pedig 6 forint állami adót fizettek. Csánki: III. 223, 227. 234. CD VII/5. 348—349. Rendek 1270ben világi földesúr tulajdona lett. Az adománylevél a hospeseket nem említi. HO III. 17—18. Lehetséges, hogy a bakonybéli apátság borsodi villicus jobbágyának említése 1274-ből Borsod falu hospes lakóira utal. AÜO IV. 48. Rendekhez hasonlóan Borsod is falu maradt. Csánki III. 224, 249. 235. Zichy okmánytár I. 24—25. Az oklevélben a földbért nem a terragium, hanem a vele azonos értelemben használt census jelöli. Biliege 1206 körüli királyi betelepítésére utal CD VII/1. 235., HO IV. 44. Ezek azonban nem egykorú tudósítások és főként nem minden célzatosság nélküli közléseknek látszanak. A település további sorsára lásd Csánki III. 223. 236. A közeli gannai jobbágyok egy 1366. évi oklevél szerint az egyházi földesuraságnak, a bakonybéli apátságnak mansiónként 52 dénárt fizettek, továbbá teljes tizedet és szokásos „ajándékot" adtak. DL 69984. — A Nagybogdánra vonatkozó középkori források száma igen gyér. Az itteni jobbágyok 1427-től kezdve fordulnak elő az oklevelekben. Sörös: Bakonybéli regesták, 362., PRT VIII. 471—473., DL 45412. A jobbágy költözéssel kapcsolatban a források a visszaéléseket örökítették meg. így 1474-ben Garai Jób somlói várnagyai a dobai jobbágyokkal Esegvári György egyik bogdáni jobbágyát Dobára, másik öt jobbágyát pedig a Trombitás-család tagjai Kisbogdánba hurcolták. A jobbágyok a költözési feltételeket természetesen előzőleg nem teljesítették: engedélyt nem kaptak, terragiumot (költözési illetéket), censust és a többi tartozást nem fizették meg a földesúrnak. DL 45584. Vö. a 87. jegyzettel. A Trombitás-család viszont 1499-ben akadályozta, hogy jobbágyai Nagybogdánba költözzenek. DL 102676. Egy hatalmaskodás kapcsán 1510-ben egy nagybogdáni jobbágy szilváskertjét, illetve ennek kapuját emiitik. DL 46958. 237. Az 1430-ban megnevezett mintegy 40 nagybogdáni jobbágy között András és István neve mellett olvasható a villicus megjelölés. PRT VIII. 472. Egyszerre két bíróra nem volt szükség az egyetlen földesuraság, az Esegváriak által birtokolt faluban. A villicus megjelölés az egyik vagy mindkét esetben a már viselt bíróságra utaló foglalkozásnév, mint ugyanott a sartor, carnifex és a faber. Az 1447. évi megyei jelentés a falubeli villicus házának