Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

pondus (az általános gyakorlat szerint inkább az utóbbi) adóteher juthatott. A számítást az tette lehetővé, hogy a székesfehérvári prépostság somogyi birtokainak 1229. évi összeírásából ismerjük a gazdaságok (mansiók) számát. Eszerint a négy falu 1229ben összesen 177 mansióból állt. PRT I. 767., AÚO VI. 469—470. 150. Varasdon a várispán a településtől megújításakor húsz köböl bort, száz kenyeret és egy ökröt kapott. Smiciklas III. 187. A Somogy megyei Bogát falu a hozzá tartozó három településsel együtt a pannonhalmi apát megújításakor fél márka értékű ökröt, ispánjuk megújításakor pedig egy fertót fizetett. PRT I. 767. A Somogy megyei herényi királyi hospesek ispánjuk megújításáért évente minden mansio után két dénárral adóztak. AÜO XI. 533. 151. AÛO IV. 32. Egeg és Batizfalva lakóit is terhelte katonai adó: CD V/2. 591. és 599. Hasonló adat 1290-ből: DL 40198. 152. Bolla— Horváth: Faluközösség, 24. — Varasdon a bíró gyűjtötte össze az adót. Smiciklas III. 187. Az Ugocsa megyei Szőlősön a pénzjáradékot a bíró a helység papjával együtt szedte be. AÚO VIII. 32. Rimabányán a bíró és a település 12 elöljárója (maiores) hajtotta be az adót és adta át a kalocsai érsekség adószedőjének. AÛO VIII. 213. Sárdon a költözéskor a terragiumot a bíró vette át, nyilván azért, mert egyébként is ő szedte be az adót. ZW I. 198. — Kövi kijelölt bírája s annak választott utódai telküket adómentesen (sine debito) birtokolták. ÁŰO IV. 32. A kazsoki hospesek minden mansio után évi egy dénárt adtak a falu bírájának. RMA 520. — A közösségre egy tételben kirótt pénzjáradék esetében általában nem számítható ki az egyes gazdaságokra jutó adóteher, mert a gazdaságok száma többnyire nem ismert. Ritka kivétel a bogátiak esete. Lásd a 149. jegyzetben. 153. Bolla Ilona: A jobbágytelek kialakulásának kérdéséhez. (A „curia" és „mansio" terminusok jelentésváltozása az Árpádkorban.) Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Hist. Tom. III. Bp. 1961. Ill— 114. Az adózás összefüggését hangsúlyozza a belsőség kialakulásával, illetve a település megszilárdulásával. Uo. 107. és 114—115. 154. MES II. 313—314. 155. A gazdaságok nagyságára adatokat hoz, illetve számításokat végez Belényesy Márta: A földmüvelés alapvető kérdései a XIV. században, (továbbiakban: A földmüvelés kérdései) Ethnographia 66 (1955)", 63. és 80—86. István Szabó: Ungarns Landwirtschaft von der Mitte des 14. Jahrhunderts bis zu den 1530-er Jahren. Agrártörténeti Szemle 8 (1966), supplementum, 27—29., Szabó István: A középkori magyar falu. (továbbiakban: Középkori falu) Bp. 1969. 17. Uö: Mezőgazdaság, 40., Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje, (továbbiakban: Középkori településrend) Bp. 1971. 202. László Makkai: Ostliches Erbe und westliche Leihe in der ungarischen Landwirtschaft der frühfeudalen Zeit. (10.—13. Jahrhundert) Agrártörténeti Szemle 16 (1974), supplementum, 29— 31. és 37—38., Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig, (továbbiakban: Mértékek) Bp. 1978. 244—263. A belsőség méretére lásd a 164. jegyzetet. 156. CD V/2. 591., AÜO IV. 32., AÚO IX. 213., AÜO VI. 497.= HO I. 10. 157. CD IX/7. 723. 158. Urkundenbuch des Burgenlandes. Bearbeitet von Hans Wagner. I. Graz—

Köln, 1955. 202—203. = AÜO VI. 222. Az oklevél keltére mérvadó Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 404. Vö. Karácsonyi János: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Bp. 1902. 90—91. — AÜO VIII. 362. Bogdán: Mértékek, 253. egy telekre tévesen 16 holdat számit Büdöskúton. 159. CD IX/7. 654. (Eredetije: Veszprémi püspöki levéltár, Litterae adiunctae 12. = DF 200007.) A középkorban vasárnap rendszeresen tartottak körmenetet. Mihályíi Ákos: A nyilvános istentisztelet. Bp. 1923.

3 616. — A bakonybéli apátság tor lója (lakóhelye ismeretlen) 1251-ben 20 hold földet és erdőrészt kapott egykori földesurától, hogy legyen gazdasága és képes legyen előírt kötelezettségeit teljesíteni. PRT VIII. 291. 160. PRT I. 721. Vö. Kálmán király I. törvénykönyvének 35. cikkelyével, ahol a hospes bizonyos esetben birtoka fele arányába teljesít katonai szolgálatot. Zóvodszky. Törvények, 187—188. 161. MES I. 298., AÜO VIII. 31. 162. CD V/2 591., AÜO VIII. 213. Az utóbbi helyen az egész-, illetve féltelkes gazda az, aki aratrum integrum, illetve aratrum medium birtokosa. A jászói kiváltságlevél egész telkesek mellett olyanokat is említ, akik mások udvarában laktak. RMA 462—463. Kritikájára lásd a 32. jegyzetet. 163. Major Jenő: A telektípusok kialakulásának kezdetei Magyarországon, (továbbiakban: Telektípusok) Településtudományi Közlemények 12 (1960), 37—45. A szántók elhelyezkedésére lásd még Belényesy: A földművelés kérdései, 57—72 164. Szabó István: Középkori falu, 21— 22., Maksay: Középkori településrend, 115., Bogdán: Mértékek, 252—258, 261—263.