Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

talmilag összefügg az országnagyok vitás dátumú — 1298-ban vagy 1299-ben keletkezett — oklevelével. Az országnagyok szlavón hercegnek és pozsegai ispánnak mondják kiadványukban Albertino Morosinit, akit ez alkalommal vettek fel a magyar nemesek sorába. A királyi oklevél meg arról tájékoztat, hogy III. András örökösévé tette nevelőjét, Albertino Morosinit, neki adományozta a szlavón hercegséget és a pozsegai ispánságot, s az országnagyok Morosinit felvették a magyar nemesek közé. E kölcsönös összefüggés alapján megkísérelhetjük a datálást. Ha az országnagyok oklevelét 1298-ra tesszük, akkor nem találunk magyarázatot arra, hogy Morosini miért szerepel olyan címekkel, amelyek kinevezése alapján csak egy évvel később[ 1299-ben illették volna meg. E nyilvánvaló ellentmondás csak akkor oldható fel, ha az országnagyok kiadványának keltét a királyi oklevél keletkezési idejéhez közelítjük, azaz 1299-re javítjuk. Ugyanakkor napi keltének a velencei másolatban szereplő július 28-át fogadjuk el, tekintettel a quinto és a quarto felcserélhetőségére. így Fejérpataky feltételes érve elesik; Antal csanádi püspök és László titeli prépost 1299. július 28-! alkancellári szereplése immár nem zárja ki az 1299. évi keltezést: mindössze annyit jelent, hogy László nem július 17. és 28. között, hanem 28-án vette át az alkancellárságot Antaltól. Amennyiben gondolatmenetünk helyes, és az oklevelek hitelesek, az országnagyok kiadványa 1299. július 28-án keletkezett. Ebben az esetben a következőképpen rekonstruálhatjuk a két oklevélben szereplő tényeket. Az 1299 júliusában tartott országos gyűlésen a jelenlevők Morosinit felvették a magyar nemesek közé, a király pedig örökösévé tette és neki adta az örökösnek járó szlavón hercegséget, továbbá a pozsegai ispánságot. Az előbbi eseményt az országnagyok, az utóbbit pedig néhány nappal későbbi kelettel III. András oklevele foglalta írásba. 53. Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 352, 354. 54. CD VIII/1. 364—367. Eredetije: DL 40324. Az oklevél kiadásában és eredetijében egyaránt Kysmelked Veszprém megyei település szerepel. Wertner: Magyar nemzetségek II. 165., Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 352—353. és az utóbbi nyomán Gutheil: Árpád-kori Veszprém, 115. elfogadta ezt az adato.t. Ilyen nevű települést azonban más forrás nem említ, sőt Kismelked joggal feltételezhető párjára: Melkedre vagy Nagymelkedre egyáltalán nincs adat. E településekről vagy azok egyikéről nem szól a megye régészeti topográfiája és helytörténeti lexikona (e műveket lásd a 45. jegyzetben), sőt nem ismer Melked helynevet Joannes Lipszky egész országra kiterjedő anyaga (Repertórium locorum . . . Budae, 1808.) sem. Kis melked helynév léte ilyenformán kétségbe vonható, s egyetlen előfordulása elírásnak tekinthető. Tévedésből került Kismenyeke helyett az oklevélbe. Az Esegvártól délre fekvő Kismenyeke ugyanis 1341-ben Lőrinte leszármazottainak a birtoka volt (DL 66623.), s a' megyében természetesen párja: Menyeke település is létezett {Csánki III. 242.). 55. AO IV. 250. Vö. Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 353. 56. Reg. Arp. 2223. sz. Lőrinte ,,a primevis iuventutís sue temporibus in diversis regni nostri articulis laudabiliter et devote ac incessanter" szolgált V. Istvánnak. 57. Pauler: Árpádok II. 223—224, 230— 232. 58. A nemzetség birtokviszonyaira lásd a 44. sz. jegyzetet, István királyfi születésére pedig Pauler: Árpádok II. 135. 59. Pauler. Árpádok II. 234—241, 246— 247, 249—252, 254—264. 60. Lodomér érsek pályafutását Knauz Nándor foglalta össze: MES II. 99—111. Életrajzát újabb adalékkal egészíti ki Karácsonyi János: A mérges vipera és az antimonialis. Korkép Kún László idejéből. Századok 44 (1910), 1—24., Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. (továbbiakban: Káptalani iskolák) Bp. 1910. 179. és Zolnay László: István, ifjabb király számadása 1264-ből. Budapest Régiségei 21 (1964), 82, 88. — Lodomér érsek nemzetségéről az irodalomban eltérő nézetek olvashatók. Knauz Monoszló nembelinek tekinti Lodomért (MES II. 100.). Karácsonyi viszont a Monoszló nembelieknél (Magyar nemzetségek II. 377—384.) nem említi az érseket, mert ez a nemzetség a Körös megyei Monoszló (Moszlavina) helységből származik. Azt viszont megjegyzi (Uo. III. 132—133.), hogy Lodomér rokonságban volt a Vázsony nembeliekkel. Wertner szerint (Magyar nemzetségek II. 384.) az érsek a Balaton északi partján birtokos Vázsony nemzetség monoszlói ágához tartozott. Végül Pauler Vázsony nembelinek tartja Lodomért: Árpádok II. 257. 61. Lásd az 56. jegyzetet. 62. Pauler: Árpádok II. 277—293. 63. Reg. Arp. 2223. sz. A többletet az itteni kiadással szemben az eredeti (DL 40466.) adja. Az 1943-ban publikált oklevél politikatörténeti vonatkozását már jóval kiadása előtt Pauler Gyula felhasználta. Pozsony 1271. évi ostroma kapcsán megjegyezte: ,,A védelemben a veszprémmegyei