Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

HO VIII. 127—130. — Az utóbbi két kiváltságlevelet a király — IV. Béla, illetve V. István —, a besenyőkét pedig Kán nembeli Gyula nádor adta ki. A besenyők ugyanis — akárcsak a királyi udvarnokok — az ország legfőbb tisztségviselője, a nádor hatalma alatt álltak. Hogy nem földesúri függésről van szó, az kiderül az oklevél szövegéből is: az árpási besenyők ,,ad nos videlicet ad Palatinum" tartoznak. Vö. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Arpádés vegyes-házi királyok alatt, (továbbiakbáni Bírósági szervezet) Bp. 1899. 107. — III. András 1293. május 12-én a Szepes megyei Sümegen lakó királyi pecérek adózási és bíráskodási kiváltságát rögzítette. CD VI/1. 245—247. 12. Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok, (továbbiakban: Városprivilégiumok) Tanulmányok Budapest múltjából 14 (1961), 17—107., különösen 26, 43—46, 57, 61—64, 73. A szerző a magánföldesúri, a horvát—dalmát—szlavón és az erdélyi szász települések kiváltságleveleit kizárta vizsgálódása köréből (Uo. 27.) — A megyei ispán hatalmának felszámolása az egyházi és a világi birtokon természetesen másként történt, mint a királyi birtokon. Az egyházi és a világi földesúr birtokaira vonatkozó hospeskiváltságokban nem azért nem szerepel a megyei ispán joghatóságának a megszüntetése, mert csak hospeskiváltságról, s nem városprivilégiumról van szó, hanem azért, mert az egyházi és világi földesúr a korábban megszerzett immunitás révért a megyei ispán és mások csaknem teljes kizárásával maga gyakorolt joghatóságot szolgálónépei felett. Az egyházi és a világi földesurak valószínűleg a XII—XIII. század fordulójától kezdve nyerték el az immunitást, amely a nagy hatalomra és önállóságra jutott megyei ispánok ellen irányult. Váczy Péter: Immunitás és jurisdictio. (továbbiakban: Immunitás) A Bécsi Magyar Történeti .Intézet évkönyve 1 (1931), 13—40. különösen 25, 31— 33, 35—36. Az eltérő nézet szerint az egyházi földesurak már a XI—XII. században élvezték az immunitást, s valószínűleg a XII— XIII. század fordulója előtt a világi urak is megszerezték azt. Pleidell Ambrus: Egyházi és világi immunitás, (továbbiakban: Immunitás) A gróf Klebeisberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet évkönyve 4 (1934), 42— 55. Lásd még Szoika Kamill: A földesúri bíráskodás az árpád-kori Magyarországon, (továbbiakban: Földesúri bíráskodás) Bp. 1944. (Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából 8.) 14—26. Vö. a 27. jegyzettel. 13. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet, (továbbiakban: Alkotmánytörténet) Bp. 1946. 122, 127. 14. A XIII. századi magyarországi városprivilégiumok zömét felsorolja Fügedi: Városprivilégiumok, 81—82. A listában, melyben a Zala megyei Komár 1263. évi privilégiuma (RMA 503—504. Vö. Szentpétery Imre: Alba curia. Magyar Nyelv 23 [1927), 513—514.) nem szerepel, három település kiváltságlevelének dátuma javítandó. Az Ugocsa megyei Szőlős sajtóhibából 1291ben, holott 1262-ben kapott városprivilégiumot. Gölnicbányáé újabb datálás (Reg. Arp. 3464. sz.) szerint nem 1276-ban, hanem 1287-ben keletkezett. Szatmár kiváltságlevelét Erzsébet Ladányi: Libera villa, civitas, oppidum, (továbbiakban: Libera villa) Terminologische Fragen in der ungarischen Städteentwicklung. Annales Universitatis Seien tiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Hist. Tom. XVIII. Bp. 1977. 12., illetve Libera villa, civitas, oppidum. Terminológiai kérdések. Történelmi Szemle 23 (1980), 458. 1271-ről 1264-re korrigálta. — Fügedi Bars (1240), a Somogy megyei Berény, a későbbi Iharosberény (1264) és az Ugocsa megyei Felszász (1271) kiváltságlevelét nem városi, hanem hospeskiváltságnak tekinti (45—46, 62.). — Segesd hospeskiváltságlevelét Verőce 1248. évi privilégiuma valószínűsíti. Ebben Mária királyné ,,eandem libertatis condicionem" biztosította a verőcei hospeseknek, mint amilyent királyi kegyből a segesdi hospesek élveztek. A verőcei oklevél csak az adózást (census és élelmiszer) rögzítette. AÛO II. 202. A segesdi hospesek feltehetően a segesdi ispán joghatósága alá tartoztak, akárcsak a herényiek. AÜO XI. 533., CD IV/3. 529. 15. RMA 479—481. A bán a kiváltságlevelet ,,pro utilitate ac honore domini regis" adta ki. — CD IV/2. 172—173. — Arra, hogy Körös a királyok, illetve az ö nevükben a báni hivatal birtoka, lásd Csánki Dezső: Körösmegye a XV-dik században. Bp. 1983. 7. — Gut-keled nembeli István bán egyébként 1251-ben Dalmáciában is adott ki természetesen a szlavóniai Körösétől eltérő városprivilégiumot: RMA 477— 479. 16. AÜO III. 5—6. Az oklevél valódisága ellen az újabb vizsgálat sem emelt kifogást, míg a település 1236. évi, továbbá 1261-re datált bővebb kiváltságlevelét, Szentpétery Imre kritikáját (Reg. Arp. 618. és 1784. sz.) kiegészítve, 1310 és 1323 között keletkezett hamisítványnak minősítette. Jakó Zsigmond: Újabb adatok Dés legrégibb kiváltságleveleinek kritikájához. Studia universitatum Victor Babes et Bolyai. Tom. III. Nr. 8. Series IV. Fase. 2. História. Cluj 1958. 35— 53. — Akos nembeli Ernye erdélyi báni címére lásd Kristó Gyula: Különkormányzat