Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az

tás kérdésével annak a Szepes megyei törvényhatósági bizottságtól érkezett határozatnak kapcsán, amelyben Szepes vármegye közönsége tiltakozott a szlovák szeparatív törekvések ellen, de együttérzésének kifejezésén kívül mással nem tudta támogatni a felvidékieket.

75 Az alispán 314/1919. szám alatt kiadott felhívására a községek egész sora jelentette be csatlakozását Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligájához,

76 de ez az akciósorozat már nem tudta megmenteni az alapjaiban helytelen politikai koncepciót. A helyi közigazgatás problámái között az egyik legsúlyosabb volt a közbiztonság hiánya, ill. elégtelen volta egyes helyeken. A szétszóródott rendőrség és csendőrség helyett, annak személyi állományát is jórészt átvéve, a városokban és a községekben sorra alakították meg a nemzetőrséget.

77 Az új rendfenntartó szervek létrehozásában sok helyen igen aktív szerepet játszottak a leszerelt katonák is. A megye két rendezett tanácsú városa közül Pápán volt rosszabb a közbiztonság. A rossz élelmezési viszonyok miatt gyakran fordultak elő zavargások és fosztogatások, ezért december 5-én a városi tanács arra szólította fel a nemzetőrség parancsnokát, hogy ,,a statáriális állapot elrendelését a város nevében sürgősen kérelmezze."

7

" Veszprémben és járásában nyugodt volt a hangulat. Erről írta a Veszprém megyei Hírlap: „Szívesen regisztráljuk megbízható helyről vett információnkat, hogy a központi járásban a közbiztonsági viszonyok általában jónak mondhatók. Eltekintve attól, hogy egyik-másik faluban felelőtlen egyének az elöljáróság távozását kívánták, komoly rendzavarás nem történt. Mi bízunk továbbra is népünk józan viselkedésében és higgadtságában, hogy az ország s saját helyzetüket sem teszik nehezebbé oly cselekvéssel, melynek következményeit maguk sajnálnák legjobban."

79 A szociális és a gazdasági kérdések közül a hadigondozás, a hazatérő katonák segélyezése, a tervezett földreform előkészítése, a lakosság élelmiszerrel, ruházati és más közszükségleti árucikkekkel való ellátása és a lakáskérdés jelentette a helyi közigazgatásnak a legnagyobb problémát. A hadigondozás természetesen a háború befejezésével nem ért véget. A gondozottakat a pénzbeli segélyen kívül olykor természetbeni juttatásban is részesítették. A veszprémi városi tanács jóváhagyólag vette tudomásul, hogy ,,a polgármester azoknak a hadiözvegyeknek, akik nem hadisegélyt, hanem özvegyi járandóságot kapnak, két méter ingyenes tűzifát utalványozott ki."

80 A hadisegélyeket akkor is kifizették, ha a bevonult családtag időközben visszaérkezett. „Olyanok családjaitól azonban, akik a jelenlegi viszonyokkal visszaélve, garázdálkodnak, fosztogatnak, rombolnak és egyéb bűncselekményeket követnek el, a hadisegély megvonandó."

81 A hadigondozással kapcsolatosan érdekes jogalkotási probléma merült fel a veszprémi városi képviselőtestület december 18-i közgyűlésén. A hadügyminiszter a hazatért katonák részére leszerelési segély utalványozását rendelte el, a még haza nem tértek családjának azonban ilyen se-