Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az
Veszprém megye gazdasági életében, másrészt a római katolikus egyház nagy befolyása a megye társadalmi fejlődésére. Az ipar túlnyomórészt kisárutermelő; gyáripart, nagyobb üzemi termelést csak a megye akkori két városában, Veszprémben és Pápán, valamint a Veszprém megyei bányavidéken találunk. A munkásság nagy többsége a kisipar jellegéből folyóan helyileg szétszórtan dolgozott, egymással csak nagyon laza kapcsolatban volt, így gazdasági és politikai szervezése, összefogása, öntudatosítása és aktivizálása nagy akadályba ütközött. A munkásmozgalom politikai gócpontjai természetszerűleg a nagyobb tömegben koncentráltan együttdolgozó üzemi és bányaipari munkások között alakulhattak ki. E probléma másik oldala viszont az, hogy a munkásmozgalom csomópontjait jelentő szociáldemokrata pártszervezetek és az irányításuk alatt álló szakszervezetek is opportunista, ill. centrista vezetés alatt állottak, s így lényegében kevéssé voltak alkalmasak a munkások politikai aktivizálására, a háborúból és a gazdasági viszonyok fokozatos romlásából, a rohamosan katasztrofálissá vált katonai és gazdasági helyzetből, a népnyomor növekedéséből, a termelési, közélelmezési és a belpolitikai válságból törvényszerűen kibontakozó objektív forradalmi fellendülés felismerésére és kiaknázására. Ebből a munkásmozgalomból hiányzott a képesség arra, hogy a forradalom kialakult objektív előfeltételei mellé a szubjektív tényezőket is felsorakoztassa, és a forradalom adott lehetőségét a forradalom megvalósításának szférájába vigye át. A vármegye gazdasági, társadalmi, politikai-igazgatás átalakulását fékező másik nagy társadalmi tényező a katolikus egyház erős befolyása, a veszprémi püspök nagy tekintélye volt. Ez részben annak a tradicionális ténynek volt szükségszerű következménye, hogy Veszprém I. István felesége, Gizella idejétől királyi hitvesi ajándék gyanánt a mindenkori királyné városa volt, annak főpapja pedig a királyné bizalmas tanácsadójának, gyóntatójának, secretáriusának, majd kancellárjának tisztét töltötte be, akinek a magyarországi főpapok feudális hierarchiájában közjogi funkciókört tekintve — közvetlenül az esztergomi érsekét követő helye volt, ugyanis a koronázási szertartás aktus-sorozatában a veszprémi püspököt illette meg a királyné megkoronázásának kiemelkedően megtisztelő közjogi funkciója, bár ezt a kiváltságot az érsek gyakran igyekezett elvitatni töle. A veszprémi egyházmegye fejének nagy tekintélye másrészt a klérusnak az ország társadalmi, szellemi életében elfoglalt helyéből, a lakosság túlnyomó többségének vallásos tömegeire gyakorolt ideológiai befolyásából is következett. Az egyház — konzervativizmusából és az állammal való szoros összefonódásából, az uralkodó osztályok és politikai tényezők érdekazonosságából folyóan — állandó és következetes fékezője volt a társadalmi és politikai haladásnak. A veszprémi püspök korábban is mindig rajta tartotta kezét a vármegye gazdasági, társadalmi és politikai életének ütőerén, s az őt támogató nagybirtokos réteg segítségével a magyarországi kapitalizmus fél évszá-