Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig
nyek, s a beléjük fúvott üveg különös fényt nyert. ,,E formák segélyével elérhető az is, mit eddig oly sajnosán kellett nélkülözni, t. i. az üvegtárgyak egyformasága, mi a nálunk is használt faformák mellett nem érhető el, mert a faforma kiég, úgy hogy egy tuczat pohár vagy palaczknak benne való elkészülte után, hasznavehetetlenné válik. A faformák e kiégésének oka aztán az, hogy majd minden darab nagyobb és nagyobb lesz, s némelykor sok fáradságba kerül néhány tuczat teljesen egyenlő darabot összeállítani." 219 Görög mindezt az 1878. évi ,,marsmezei" világkiállításon, illetve a franciaországi gyárlátogatásokon szerzett tapasztalatai alapján írta. Szerinte sikereiket a franciák, a belgák és az angolok a Siemens-féle gáztüzelésű kemencéiknek köszönhetik. Megállapítja, hogy a magyar bortermelök és ásvány vízforrástulajdonosok is azért kénytelenek szükségletüket Siemens drezdai gyárából beszerezni, mivel a belföldi készítményekkel nincsenek megelégedve. 22 " Megállapítható az is, hogy amíg Franciaországban a pezsgőgyárosok és a borkereskedők elvárták üvegiparuktól a minőségi fejlődést, addig Magyarországon a kereskedők a jobb és olcsóbb külföldi palackot vásárolták. Ennek ellensúlyozására tervezték az ajkai üveggyár palackgyárrá való átalakítását a Zahn J. György cég örökösei. Ha palackgyár nem is lett Ajkán, a francia újítás ide is eljutott. A vasformában készített boros palackokat ugyanis ,,bordoi"-nak nevezték, ami a francia eredetre utal. Nincs azonban szégyenkezni valója a magyar üvegiparnak akkor, ha a Görög által leírt hutakész palackot az 1859-ben megszűnt somhegyi huta termékeivel hasonlítjuk össze. Különösebb szakértelem nélkül is megállapítható, hogy a somhegyi palackok — eltekintve a ,,kotyogós" üvegektől — nem függesztéssel nyűjtott nyakkal, hanem a kellő előmunkálatok után, egyszerre a formába fújva készültek. Erre vall egyformaságuk is. Azt, hogy a kristályüveg készítésében igen sok tekintetben versenyképesek voltunk a külfölddel, nemcsak a szakirodalom, de az ajkai üveggyárban készült termékek is bizonyítják. Az is biztos, hogy a monogramos tárgyakból teljes készletek készültek az egyes családi események emlékezetessé tételére, így a talpas poharakhoz (kelyhekhez) az ivópoharakon kívül kompótos tányérok is tartoztak. Ez a magyarázata annak is, hogy ilyen tárgyak gyártása nem szerepel a kamarai jelentésekben. Biztosra vehető az is, hogy a Bakonyi Múzeumon kívül más múzeumokban is vannak Neumann korából származó termékek. A már említett különleges technikával készített római kelyhek láttán alig vitatható, hogy Neumann gyárából származik az a szakirodalom által is számon tartott fedeles serleg, amiről a múlt század végén Korabinszky ír, megállapítva, hogy a serleg az ajkai gyárban készült.
