Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

is, amire egyrészt közös sorsuk, másrészt a mesterségnek a közösségen belül való megtartása ösztönözte őket. A németlukafai és a tósokberéndi r. k. plébánia anyakönyveiből válogatott adatok felhasználásával készített összeállítási kísérlet arra, hogy ezeket az eseményeket érzékeltessük. Az összeállítás 12 családot fog össze, vagyis 12 külön dinasztia feloldódását jelzi a nagy családban, az üvegcsinálók társadalmában. Mondhatnánk ezt úgy is, hogy a Stanek család az a vízcsepp, amelyről a tengerre lehet következtetni. Egyes személyeket megtalálunk a Neumann üvegeseiről szóló korábbi névsorokban is, a családi kapcsolatok jelzésére azonban ott még nem volt lehetőség, mivel a Stanek családot érintő események korábban kezdődtek, illetve később is végződtek annál, amit Neumann korszaknak neveztünk. Az ősök: Stanek Antal kohlstadteni születésű vitrarius és felesége, Stifter Franciska voltak. Első magyarországi munkahelyük a Szalónak városhoz tartc .'.ó Schlaining-pusztai üveggyárban volt, ahol négy gyermekük is született. Innen vándoroltak a Somogy megyei Németlukafára, ahol mind a négy gyermek házasságot is kötött. Stanek Antal vejei azonban csak a századfordulókor kerültek az ajkai üveggyárba. Mivel a mesterség csak férfi ágon öröklődött, csak a fiúgyermekek, Antal és Ferenc adatai váltak fontossá. Antal és Ferenc gyermekei ugyancsak üvegesekkel kötöttek házasságot, akik közül néhány a korábbi névsorokban is szerepelt már Neumann Bernát munkásaként. Nem találkoztunk eddig Peitlberger József faesztergályossal és Stadler János üvegfúvóval, akik megfordultak Németlukafán is. A legifjabb Stanek Antal sem lett hűtlen a hagyományokhoz, aki az eszéki Pelcz Ferenc üvegfúvó leányát, Annát vette feleségül. A tágabb család összetartására jellemző az együttes vándorlás is, amiről ugyancsak az anyakönyvek azonos helyről származó adatai vallanak. Nem jellemző ez a gyári nyilvántartóra, amely az Ajkára érkező ifjú Stanek Antalt csak 1906-ban „lépteti be" a gyárba, amikor már 73 éves. A gyárhoz való hűségre is példa, hogy az összeállításban szereplő családfők közül az ifjú Stanek Antalon kívül Ajkán halt meg id. Eisner Ferenc, Libisch József, Rankl József, Törvényi Károly és Stadler Béla Albert. Elhagyta a gyárat Peitlberger József, ifjú Rikl János és az idősebb Stanek Ferenc, fiaival, Antallal és Vencellel együtt. A Stanekok Svájcba való kivándorlását egy szomorú tragédia idézte elő. Vince 17 éves leánya 1911-ben halálra égett a pattantó-gépről ráfröccsenő lángtól. Kártérítési kérésüket a bíróság elutasította. Elkeseredésében a család a kivándorlásban keresett vigaszt. A Stadler família 1895-től szerepel az anyakönyvekben, míg az üzemi nyilvántartó 1911/12-ben jegyzi a családot. Köztük szerepel Béla Albert is, aki 1919-ben üvegolvasztó mesterként tért vissza Herencsvölgyről