Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

dokumentumoknak is tekinthetők az egyházi bejegyzések, melyek segítségével az alábbi névsort összeállíthattuk. A kimutatás az eredeti anyakönyvi bejegyzések alapján készült, azért a foglalkozási rovatba a mesterségre utaló különböző elnevezések: üvegmunkás, üveghutai munkás, üvegköszörűs stb. mellett az üveggyári munkás bejegyzés a leggyakoribb. Ami a lakóhelyet illeti, itt általában Ajka-Üveggyártelep, illetve csak Üveggyártelep szerepel, ezért ennek kimutatása szükségtelennek látszott. Más a helyzet az üvegkészítők származása tekintetében, mivel többségüknél annak az üveghutának a nevét íratták be, ahol utoljára dolgozott a munkás, vagyis ahonnan Ajkára jött. Mivel gyakran ugyanaz a személy több helységet is megnevez az egyes esetekben, célszerűnek látszott az illető és általában az üvegkészítők származásaként azt az országot megnevezni, ahonnan — a beíratott helységek hovatartozásának figyelembevételével — valóban származhatott. Ez alól kivételek azok a személyek, akikre a tanulmányban is hivatkozás történik, származásuk pedig bizonyított. A magyarországiaknál a megye neve is szerepel, azért, hogy képet kapjunk arról is, hogy milyen vonzó hatást gyakorolt az ajkai üveggyár alapítása a többi hazai üveggyárra, illusztrálva egyben a vándorlást is. Az anyakönyvi rovatokban a tósokberéndi r. k. plébánia esketési, keresztelési és halálozási anyakönyvi adatai a legkorábbi előfordulás szerint szerepelnek. Az esketési és keresztelési adatokból következtetni lehet az Ajkára érkezés idejére, míg a halálozásinál arra, hogy kik azok, akik végleg Ajkán maradtak, illetve dolgoztak a Kossuch cég üveggyárában. A halálozási anyakönyvből derül fény az üzemi bejegyzések hiányosságaira is. Az itt bejegyzett Deutsmann János, Godermeier Antal, Libisch József, Peidl Jakab, Hofmann János, id. Rankl József stb. neve ugyanis egyszer sem szerepel az üzemi nyilvántartókban, de sok olyan sem, aki még a századfordulón is üveggyáriként van bejegyezve az anyakönyvekbe. Jellemző erre az is, hogy a 16 éves korától a gyárban dolgozó Horváth P. István és az 1895-ben 25 évesen elhunyt Libisch József is hiányzik a nyilvántartókból, akiknél a munkakönyvi bejegyzést vettük a kimutatásnál figyelembe. Mindez jelzi az akkori betegbiztosítási törvény hiányosságait, ami bő lehetőséget kínált annak kijátszására. A kimutatásnál azt a bizonyítható tényt kellett elsősorban figyelembe venni, miszerint az egyes műhelyek családokra, azok tagjaira épültek, a patriarkális szabályok szerint. Ez érvényesült a Buchinger, a Deutsmann, a Goschler, a Gólisch, az Obermeier, a Rankl, a Rikl és a Stanek családok esetében is, ahol az egyes személyek — a fiatalabbak általában — 1891 után szerepelnek csak az anyakönyvekben. A már elhalt üvegesek időleges kihagyását a nyilvántartókból Gollub János és idős Stanek Antal adatai példázzák, akik egyrészt születési idejüket, másrészt pedig az úr-