Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

leányt, mivel az nem illik hozzá. Gyermekeit is városiasán öltözteti és járatja iskolába, mivel tudja, hogy erre szüksége lesz későbbi boldogulásához. Különben nem ritka, hogy közönséges gyármunkásból, de még inkább ezek műveltebb gyermekeiből, gyártisztek és gyárvezetők lesznek. Egymás családfáját csak úgy ismerik és tartják számon, mint akár a gyártulajdonosét és a földesuraságét."

I8,i A leírás nyilván csak a lakott helyeken lévő üveggyárakra illik, nem azokra, amelyek az erdőkben működtek. Illik azokra elsősorban, ahol iskola is működött, mivel ott különböztették meg az öltözéket. Máshol viszont a monográfus szavaival élve „fiúgyermekeit már fiatalon a hutában maga mellett alkalmazza" az iskolába járatás helyett. Éppen ezért igen ritka volt az is, hogy az üveges gyermekéből gyártiszt vált volna, ilyenre csak igen közeli — rokoni — kapcsolat adott lehetőséget. Mivel az ajkai gyár is lakott helyen volt, a viseletről írottak ide is érvényesek, csakúgy az egymás közötti házasságok, amiről a tósokberéndi anyakönyvek tanúskodnak. A keménykalapos és arany-óraláncos üvegesek fényképei a századforduló idejéből a viszonylagos jólét és az idézett rátartiság bizonyítékai is lehetnének, ha mögöttük nem volna ott a többség nélkülözése, amely — a patriarkális bérezési rendszer következtében — csak a mestereknek nyújtott lehetőséget a városiasán való öltözködésre is. Valójában azonban a kaszton belüli különbségről árulkodnak, árnyékba szorítva a monográfus által is szóvá tett valóságot. Egymás családfáját is csak ott ismerhette a munkás és a gyáros, ha a telepen lakott a tulajdonos, a földesúr is. Alig hihető azonban, hogy ezért a kapcsolatért bármelyik tulajdonos az erdők mélyére zárkózott volna. A megállapítás tehát itt is a kevés kivételre vonatkozik csak, nem az egész üvegiparra jellemző. Való viszont, hogy a tulajdonos minden telepen tartott lakást, ahova nyaranként családjával együtt ellátogatott, illetve ahol egy-két hónapig tartózkodott. Ez módot adott közelebbi ismeretségek kötésére a munkásokkal, főleg a mesterekkel, mivel az ő segítségük nélkül kevésbé tudták volna a kis fizetésű segédek és inasok verejtékét kamatoztatni. Nem alakulhatott ki ilyen közvetlen kapcsolat a Székesfehérváron lakó Neumann Bernát és üvegesei között. Neumann — az eddigi ismeretek szerint — sohasem lakott Ajkán, legalábbis a családjával együtt nem. A soproni kamara szerint a gyárat üzietvezetőség irányította, vele érintkezhettek a munkások mindennapos ügyeik intézésében. Nem laktak Ajkán az új tulajdonosok: a Kossuch cég tagjai sem, bár néhány család számára 1926-ban kastélyt építettek (ma a Latinka úttörőház), ahol ezután három család letelepedett. Neumann Bernát végeredményben ajkai üveggyárában versenyképes üvegipart teremtett meg. Tette ezt abban a korban, amikor valósággal