Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

fordíttassék. A munkás ez által megszabadulván a bérlő zsarolásától és a korcsmai élettől, józanabb, szorgalmasabb és megbízhatóbb lesz, maga és családja jobban és rendesebben fog élni és táplálkozni, a mi ismét csak a gyáros előnyére és hasznára fogna válni."

182 Mivel Ajkán már 1876-ban 45 önálló iparos és kereskedő volt, az üveggyáriak nem voltak kitéve a tulajdonos zsarolásának. Bár a gyártelep külterületen volt, a Lázár család hentes- és mészáros-, valamint szatócsboltja csak fél kilométerre esett a gyártól, ami nem indokolta volna külön üzlet létesítését a telepen is. Elképzelhető viszont, hogy ez volt az a gyáros által kijelölt bolt, ahol a pénz helyett adott bonokat is elfogadták, illetve hitelt is adtak az üveggyáriaknak. A munkások megtartásának erről a módszeréről a lakott helyeken sem mondtak le az üveggyárosok. A hitel nyújtását ugyanis a legtöbb munkás igényelte, amit a gyárosok a maguk javára kamatoztattak. Mivel az említett Lázár család 1860-ban telepedett le Ajkán, elvileg kapcsolatban állhatott már Neumann Bernáttal, egy telepi regále-bolt létesítésével. Adatok azonban csak 1891-ből találhatók, melyek szerint a gyárban valóban volt ekkor ilyen bolt. A Kossuch cég irataiban található bejegyzésekben ugyanis Lázár Antal által befizetett ,,telepítvényeik árendájárói" szóló összegek szerepelnek, melyek a bolt létezését igazolják. Egy Lázár nevü vegyeskereskedő nevére az idősebb üvegesek is emlékeznek, mint olyanra, ahol a századforduló körüli években hitelkönyvecskére lehetett vásárolni. Mivel azonban a Kossuch János cég 1891-ben vásárolta meg az ajkai üveggyárat, a Lázár Antallal való kapcsolatot tekinthetjük a kapcsolat kezdetének is az üveggyár és a Lázár család között. A Neumann korából származó együttműködésre semmilyen adat nincs, de ettől eltekintve létezhetett. Bizonyítása azonban felderítésre vár, így az is, hogy a századforduló előtt alakult két önsegélyző egyesületben érdekeltek voltak-e az üveggyáriak. Ez nem valószínű, mivel ezek az evangélikus, illetve a református egyház égisze alatt jöttek létre annak idején. A katolikus üvegeseket azonban nem a vallásukért, inkább származásukért nézték le a falusiak. Ezt az ellenérzést táplálta egyfajta irigység is, amikor az általuk lebecsült üveggyáriakat kiöltözve látták nemcsak vasárnaponként, hanem hétköznapokon is, ami csak fokozta a meglévő ellentéteket. Jól példázza mindezt a monográfus megfigyelése, ami mind munkahelyi, mind a magánéletüket is tükrözi: ,,A gyármunkások az üveggyárakban, noha többnyire szlávok, mind tudnak és beszélnek németül s erre bizonyos büszkeséget helyeznek, öltözetük által is, mely városias, megkülönböztetik magukat a közönséges munkástól, ki többnyire a vidék lakosságának népviseleti ruhájában öltözködik. A gyármunkás ismét gyármunkásleányt vesz el feleségül és ritkán paraszt-