Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Az italozás vádjával illeti az üvegeseket az egyetlen írás, amely eddig az ajkai üveggyár történetével foglalkozott.

176 Nyilván, kétkedéssel fogadják ezt azok, akik tudják, hogy a folyékony tűzzel csak józan munkás képes dolgozni anélkül, hogy munkatársai testi épségét ne veszélyeztesse. Az egyértelmű általánosítás még akkor is hiba, ha magában hordja az igazságot. Az üvegcsinálók ugyanis valóban ittak, ami érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy ital nélkül az üvegfúvó képtelen lett volna az embertelenül kegyetlen körülményeket elviselni, amelyben munkáját végeznie kellett. Nem titkolja ezt az üvegesek életét testközelből figyelő iparfelügyelő, sem a monográfus, de elmondja ennek súlyos okait is: ,,A munkás nagy része tehát, kivált pedig a tót munkás, pálinkát iszik, még pedig sajnos rossz, egészségének ártalmas, leggyakrabban kozmás pálinkát, mely nagyobb mértékben . . . élvezve, testi és lelki romlását idézi elő, és őt időnek előtte sírba viszi. A tót munkás amúgy is gyengén . . . táplálkozván, a pálinkát annál mohóbban issza, mivel ez által éhségét és szomjúságát egyszerre véli csillapíthatni, a mi pedig, mint tudjuk, csalódás. Ez annál veszélyesebb, mivel a tót keresve keresi az alkalmat keresztelésnél, lakodalomnál, halálozásnál, búcsújárásnál, vásáron stb., hogy kedvencz italát, a pálinkát mentől nagyobb mértékben élvezhesse. Ennek korlátozására szükséges lenne nálunk is a kisebb szesztartalmú sörök gyártását lehetővé tenni, mi által munkásviszonyaink is egészségesebben fejlődnének."

177 A fenti megállapítások általában vonatkoznak a szlovák munkásokra, nem kifejezetten csak az üveggyáriakra. Ilyenformán fel is menthetnénk az ajkaiakat, mivel az összeshez képest igen kevés volt a szlovák gyári munkás. Ez azonban a valóság elkendőzése lenne, mivel a mostoha munkakörülmények ivásra kényszerítették az üvegesek többségét Ajkán is. A szájhagyomány szerint azonban nem a pálinka, hanem a bor volt a kedvenc italuk, amit ugyanolyan élvezettel ivott az osztrák származású üveges, mint a szlovák. Az üveggyárosok azonban — ahelyett, hogy megakadályozták volna az ital fogyasztását — elősegítették azt a haszonélvezeti kocsmák, boltok rendszeresítésével, ahol hitelre adták az italt. A szándék ismert: a hitelezéssel akarták a gyárhoz kötni a munkásokat, hogy azok örökös adósaik legyenek. Láttuk azonban, hogy ez sok esetben megbosszulta magát, ahogy azt Neumann panaszaiból ismerjük. Az ital fogyasztásának szenvedéllyé válása napjainknak is súlyos problémája, amikor az itallal már nem kell az éhséget és a szomjúságot csillapítani. Igazságtalanok volnánk azért, ha nem tennénk különbséget a száz évvel korábbi szlovák munkások és a mai italozók között, az elődeink javára, akiknek még a kenyeret pótolta az ital. Igen jól látta ezt az iparfelügyelő, illetve a monográfus is, akik nem ítélték el a munkásokat