Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

re is. Ezek a módszerek elkerülhetővé teszik a fazék kicserélését, így tetemes megtakarítást jelentenek a gyáros számára. A műveletet a fúvómester és segédje végezte, a gelencsér, vagyis a fazekas szaktanácsaival és segítségével, amire őket a gyárossal való szerződés kötelezte. Az üveggyári munkások életkörülményeiről a leghitelesebb képet azonban a kortárs monográfus nyújtja, aki — a saját tapasztalatain kívül — az iparfelügyelők jelentéseiből is merített. Élményeit a Felvidéken gyűjtötte, ami azért jelentős, mivel itt volt az üveggyárak legalább kétharmada. Megfigyeléseiből hű képet kapunk az üvegesek szokásairól, de magyarázatot találunk az idézett szólásmondás születésének kényszerű okaira is: ,,A tót gyármunkás a munka megkezdése előtt imádkozik szláv nyelven; a német munkás már ezen ősi szokást elhagyja. Családi élete a gyármunkásnak csendes és egyforma. Gyermekeit, kiket szeret és kik minden családnál nagy számban vannak, maga köré gyűjti és a hutában is szívesen látja őket. A nagy család eltartásának gondja arra kényszeríti azonban, hogy figyermekeit már igen korán maga mellett a gyártásnál alkalmazza. A gyermekek pedig némi büszkeséggel dolgoznak apjokkal, mivel ők is üvegmunkásnak készülnek."

173 Jámbornak, szelídnek tartják a szlávokat a többi kutatók is, akik közül Telkes Hunfalvyra hivatkozik, aki szerint a szlovákok „minden iparban otthonosak, így a kohókban, a bányákban és az üvegiparban is".

174 Ezek az emberek mindig osztoztak a magyarság örömeiben és bajaiban, mégis sokan lenézték őket igénytelenségük miatt. Ezt a helytelen nézetet utasította el a monográfus, figyelmeztetve egyben a keserű valóságra is, hogy önbírálatra kényszerítse a könnyelműen és egyoldalúan ítélkezőket: „Fölületesség és a helyzet nem ismerése mondatja tehát némelyekkel, midőn a tótság tömegesebb kivándorlásáról van szó, hogy hadd pusztuljon a salak, mivel azok nem tudják, hogy a tót, ki jó munkás, jó katona (legalább a gyalogságnál), jámbor és békeszerető állampolgár, egy országban sem salak, legkiváltképp pedig nem nálunk, hol a földmívelésre akad ugyan elég jó munkás, de a mívességekre, valamint a gyármunkákra nem igen."

175 A monográfus jogos szemrehányásából az is kiderül, hogy nem egészen önként zárkóztak el a helyi lakosságtól az üveggyáriak sem Ajkán, sem más lakott helyeken. Jogos önvédelemnek fogható fel elutasító magatartásuk is a gyárban, ahol nem szívesen látták maguk körül a helybeliekből kikerült munkást. Jámborságukból eredő igénytelenségüket használták ki a gyárosok is, aminek gyakran mégis ők látták kárát. Ezek a jámbor emberek ugyanis tudtak konokok lenni, ha érdekük megkívánta, ezért — sérelmeik orvoslása végett — nem ritkán a jobb lehetőség reményében a szökés fegyveréhez folyamodtak.