Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig
Az üvegfúvókat azonban egyforma szokásaik ellenére sem lehet egyforma mércével mérni, mivel ezek a szokások a körülmények kényszerű azonosságából adódtak. A különbség az emberi magatartás mellett, az iskolai végzettségből eredően, a kulturálódási lehetőség kereséséből is adódott. Ennek következtében a „kaszton belül" is voltak a sorsukba beletörődők mellett az igényes életmódra törekvő üvegcsinálók is. Ez a különbség megmutatkozott abban is, hogy amíg az előbbiek már 6—8 éves fiúgyermekeiket bevitték a hutába formát tartani, addig az utóbbiak iskolába küldték őket. Minden üvegkészítő megalázónak tartotta — a hagyomány szerint —, hogy a feleségük is dolgozzék. A valóságban azonban a legtöbb asszonyt az évenkénti gyermekszülés akadályozta meg ebben. Igen jellemző volt az üvegesekre az erdő szeretete, ami őseiknek évszázadokon keresztül környezetül szolgált. De hozzájárult ehhez a „faézás" is, mivel az erdei telepeken a száraz fa összeszedése az erdőben fizetésül is szolgált. Rákényszerültek azonban erre még Ajkán is, mivel az ingyen adott tüzelő nem mindig volt elegendő. A tehetősebb mesterek igyekeztek bejutni a vadásztársaságokba is, mivel itt már nem űzhették a vadászatot olyan szabadon, mint őseik a Bakony rengetegeiben. Másrészt mindenképpen szükségesnek érezték az erdei felfrissülést, főleg a hutai munkások, akiknek a gázos-füstös 16 órás munka után az erdő levegője üdülést, megkönnyebbülést hozott. Mindezek mellett volt ennek e gy ig en sajátos oka is, amit a monográfus kasztszellemnek nevezett. Az elkülönülés a falusiaktól azonban az első évtizedekben szemben találta magát a helybeliek hasonló, sőt még ridegebb idegenkedésével. A téli szabad idő legnagyobb részét a hutában, a kemence körül töltötték a családdal együtt. Itt, krumplisütés közben mesélték egymásnak ügyes-bajos dolgaikat. De sütöttek kenyeret is az üvegolvasztó engedélyével a hűtőkemencékben, még a 20. század első felében is a tüzelő megtakarítása miatt. Ezekre a téli hutai összejövetelekre utal az üvegfúvók szólásmondása, amely szerint „a jó üveges a krulloghban (tüzes lyuk) születik". Ez a mondás egyébként mindenekelőtt arra utal, hogy az üvegfúvó-szakma tanulását nem lehet elég korán elkezdeni. A krullogh egyébként azt az ideiglenesen befalazott nyílást jelenti, ami minden fazéknál van a kemence oldalán. Ezen keresztül állítják hidegre az elrepedt fazekat. Ilyenkor kiemelik a krullogh dugóját, a fazekat pedig vasrudakkal a repedt oldalával a nyíláshoz fordítják, majd samott-sárral körülkenik úgy, hogy a repedt rész szabadon maradjon. A szabadon hagyott részen az üveg megdermed, ami az olvadék kifolyását meggátolja. Nagyobb repedés esetén ez nem segít, ilyenkor a repedt részre egy csövön vizet folyatnak, ami a dermedést fokozza és kiterjeszti a repedés körüli részek-
