Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

A munka megkezdése ősrégi szertartás: a Miatyánk német nyelven történő elmondásával, illetve az első mester imához kiáltásával indult, amire a többi mester is elfoglalta helyét társaival együtt a műhelyében. Az imát a mesterek féltérdre ereszkedve mondták. Az előimádkozó mester előtt feszület volt a falon, de több szentkép is volt a huta falain. Ez a hagyomány csak a felszabadulással szűnt meg Ajkán. Az ima elhangzása után nyomban megindult a munka. A munka ütemét azonban nem a mester, hanem az üveganyag dermedési görbéje határozta meg, megszabva így a tárgy elkészítésének maximális határidejét is. Nyáron az üvegfúvók többnyire mezítláb dolgoztak, ezért a műhely padlóját gyakran söpörték, hogy a lehulló ,,cérna" (az üveg kimerítésekor keletkező vékony üvegszál) ne szúródjon a lábukba. A meleg ellen vízzel öntözték a padlót. Gyakoribbak voltak ilyenkor a munkaközi szünetek, amit a huta körüli akácfák árnyékában töltöttek el, míg télen — a kemence köré csoportosulva — fogyasztották el az ennivalót. A 16 órás munkaidőt három szünet szakította meg: a műszak közepén egy egész óra, míg annak első és második felében egy-egy félórás volt a szünet. Ezeket a szüneteket nevezték ,,Mahlzeit"-nek, vagyis evésidőnek az üvegfúvók még a 20. század közepén is. A fiatalok ilyenkor mehettek fel a műhelyre tanulni a mesterséget. Ha a műszak az éjszakába húzódott, az egyórás szünetben a gyermekeket — főleg a leányokat — aludni küldték a mesterek. Fekhelyül az áru szállítására használt füles faláda szolgált, amibe szalmát raktak. A szünetek gyakoriságát befolyásolta az időjárás is, valamint az üvegesek ellenállóképessége, ami attól is függött, hogy a műhely a kemence közepén vagy az ajtók közelében volt, ahol jobb és hűvösebb volt a levegő, mint középen. Megállapítható, hogy az ipartörvény pihenési időkre szóló paragrafusait — ha kényszerűségből is — betartották az üveggyárosok. A sors iróniája azonban, hogy mindezzel együtt — sőt ennek segítségével — tudták csak megszegni a fiatalokra vonatkozó tiltó szabályokat, hiszen éjjel is dolgoztatták őket. A hutai munka nagy zajjal is járt, egyrészt a szerszámok csörömpölése, másrészt az üvegfúvók kiabálása miatt. A kisebb cikkeket gyártó fúvónak a folyékony, míg a nagyobbat készítőnek a keményebb anyag lett volna jobb. Mivel mindkét félnek igaza volt, a fűtő a döntést a hutamesterre bízta, akinek, mint szakembernek, döntését mindkét fél kénytelen volt elfogadni. Az ilyen esetek kiküszöbölésére vezették be azt a rendszert, hogy a műszak kezdetén mindenki kisebb, majd fokozatosan nagyobb cikket készítsen. Eredményre gyakorlatilag ez is csak a regenerátoros tüzelésre való áttéréskor vezetett, amikor a váltók állításával lehetett a lángot a kemence kívánt oldalára irányítani, illetve szabályozni az egész kemence hőjét.