Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

a mesterré válásra, a szakmának apáról fiúra való átszállásával, úgy, hogy a kiöregedett vagy elhalt mester rangját a legidősebb fia örökölhette. Voltak társas viszonyon (socius) alapuló műhelyek, amint erről történetünk elején a Rankl unoka is beszélt, valamint olyanok, amikor az egyedül álló üveges pajtást (sodalis) választott maga mellé. A statisztikákban szerepelt segédeknek írt üvegfúvó mesterek azonban olyan kiváltságokat szereztek az idők folyamán, hogy a tulajdonosok is csak velük voltak elszámolási viszonyban. Később ez annyit változott, hogy a statisztika előmunkásnak nevezte őket. Az üvegkészítés kívül rekedt a kézműipart magába foglaló céheken, melyek a különböző iparok társadalmi érdekvédelmét látták el. A kereskedők ugyanezt a formát választották. Ennek igazolására a híres Kossuch János kereskedő — későbbi üveggyáros — felvételi jegyzőkönyvéből idézünk: ,,Miután Kossuch János helybeli üvegkereskedő a mai napon az egybegyűlt polgári szabadalmas üveges céh előtt személyesen megjelent, és azt a kérést terjesztette elő, hogy mivel neki a Zippei-féle üvegkereskedés e helytt által adatott, ezért, valamint azért is, mert nevezett kitanult kereskedő, és helybeli polgár, biztosítékot kér a felől, hogy az cseh és magyar gyártmányainak árusítása ellen észrevételeket nem teszünk, sőt, őt a bizonytalanságban nem hagyjuk, időveszteségtől és költségtől megkíméljük, s a Kossuch János kereskedő céget működni engedjük, a helytartótanács rendelete értelmében, saját személyében és egyetlen üzletben minden magyar gyártmánnyal kereskedhetik, készségesnek mutatkozik a céh, hogy a kérését teljesítse . . ."

Ib9 Kossuch János, kövi Kossuch Mátyás útkaparó fia házassága révén került kapcsolatba az üveggel, amikor az ó-antalvölgyi és a sziklai üveghuta bérlőjének, Kuhinka Jakabnak leányát, Karolinát 1836-ban feleségül vette. 1838-ban Pestre költözött, hogy ott apósa és sógorai hutáiban készült üvegtermékeket árulja. Mint ilyent vették fel az üveges céhbe is. Üveggyár-tulajdonos csak 1849-ben lett, amikor az 1847-ben létesített vaskohóját sógorával: Kuhinka Ferenccel — a kohó mellett lévő üveggyárral: Katalinhutával — elcserélte. Kossuch János azonban továbbra is kereskedő maradt. Az 1850. március 16-i ideiglenes kereskedelmi kamarai törvény csorbította meg elsőként a céhek befolyását, majd 1859-ben az osztrák iparrendtartás lépett érvénybe. A céhek helyébe a belépési kényszeren alapuló ipartársujatokat állították. 1868-ban átszervezték a kamarákat, az 1872-es ipartörvény a kényszert eltörölte, érdekeik védelmére beléphettek az ipartársulatokba. 1880-ban, majd 1890-ben ismét átszervezték a kereskedelmi kamarákat, ami azonban nem az ügyintézésre, hanem a kerületek területi megváltoztatására vonatkozott. A kezdettől fogva a