Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

versenyeznek is a magyarországi gyárakkal, a jobbmódú nyugati megyék szükségletét pedig csaknem teljesen az osztrák üvegipar látja el. E mellett az osztrák üveggyárosok ... a túltermelés folytán előálló többletet pedig Magyarországon olcsó árakon dobják a piaczra."

146 A nyugati megyékben árusított osztrák üveg óhatatlanul versenytársa lett a Dunántúl egyetlen üveggyárosának: Neumann Bernátnak, ami részben okát adja a 25% -os forgalomcsökkenésnek. Ebből az állapotból táplálkozott egyébként a magyar ipar általános óhaja, hogy ezen az önálló vámterület kivívásával segíthetne a kormányzat. De hogy a vámsorompók sem oldanának meg mindent az üvegipar területén, azt a szakirodalom elismeri: ,,A már elmondottakon kívül fokozza üvegiparunk kedvezőtlen helyzetét még az a körülmény is, hogy a magyar üveggyárosokban nemcsak hogy nincsen meg a közös érdekek iránti érzék, hanem a helyett egymás között folytatnak olykor késhegyig menő versenyt, az árakat túlnagy engedmények adásával hihetetlenül lenyomják s így önmaguknak teszik nehézzé a megélhetést."

147 A túl nagy engedményeket viszont csak a tőkeerős, nagy vállalatok engedhették meg maguknak, míg a kisebbeknek ez már létezésüket kockáztatta. A kisebbeket azonban mégis a fennmaradás reménye késztette a kockázatos engedményekre, így vállalnia kellett azokat még Neumann Bernátnak is. A gyár fennmaradását tehát csak egy kiterjedt piac biztosíthatta, ahol a kereslet—kínálat törvényei nem hatottak egyszerre, mint a hazai piacokon. A távoli piacok azonban összefüggtek a szállítással, ami akkor — a magas tarifák miatt — az üveggyárosok egyik legégetőbb gondját képezte. Mint korábban szó volt róla, ez kényszerítette a 14 felvidéki üveggyárost arra, hogy a vasút helyett „tengelyen" szállítsa áruját Budapestre. A magas viteldíjakra panaszkodik az ajkai gyár vezetősége, ismét az egész üvegipar nevében: „Panaszolja továbbá nevezett üzletvezetőség, hogy a vasúti szállítási díjtételek mi arányban sem állanak az áru értékéhez és súlyához, minek következtében gyakran igen kedvező üzleti kötéseket is elejteni kényszerül. Egy waggon rakomány hengerüveg csomagolással együtt ugyanis alig nyom 25 q-t, mégis 50 q után kell vitelbért fizetni. Kisebb küldeményeknél ismét a csomagolás költségei vesznek el, miután azt a rákászt vagy ládát, a melybe az üveg el van rakva, nem lehet az áru túlságos megdrágítása nélkül számadásba hozni, visszahozataluk pedig a magas viteldíjaknál fogva lehetetlen. Egyenes, mérsékelt díjtételek, kivált keleti viszonylatokban, az üvegipar jelen helyzetén . . . nagyot lendítenének."

148 Ez volt a soproni kamara utolsó érdembeli jelentése a gyár tevékenységéről. Az üzletvezetőség megjelölés arra vall, hogy Neumann nem személyesen vezette már a gyárat, ami a fejlődés velejárójának fogható fel.