Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

szám csak a darabbérben foglalkoztatott fizikai munkásokra vonatkozik. A vezető állású és egyéb kategóriába tartozókra is szükség volt a termelésnél, így a létszám már 1878-ban elérte az 50-et, 1881-ben az 56-ot, míg 1885-ben a 70-et. De nem mondható teljesnek a kamara 1885. évi jelentése sem, mivel a gyár legfontosabb személyét: a hutamestert kihagyta a felsorolásból. A hutavezetőt Voigtländer Osvaldot Németországból hozatta Neumann Bernát, akinek ajkai tartózkodását az anyakönyvek is rögzítették.

114 A termelő egységek és termelőeszközök összevetéséből látható, hogy a 150 000 frt-os termelési érték csak mindhárom kemence egyidejű működése esetén lett volna elérhető, vagyis relatív képességről van szó. A termelési érték alakulása egyébként megegyezik a tényleges lehetőségekkel az alábbi kimutatásban:

115 Termelő egységek 1879 1881 1885 kemencék száma fazekak száma termelő műhelyek száma termelési érték 1 8 8 25 000 frt 1 9 9 30 000 frt 2(+l) 16 10 (-6) 50 000 frt Az előző évek évi 5000 frt-os növekedésével szemben 1885-re ennek négyszeresére, vagyis 20 000 frt-ra emelkedik a termelési érték, bár a műhelyek száma csak kettővel szaporodott. Mindez azt bizonyítja, hogy a termelési érték nem függ okvetlenül a kemencék vagy a műhelyek számától, de annál inkább a fazekakból kitermelt áru értékétől, minőségétől. Az elért fejlődés, ha nincs is arányban a termelőeszközök gyarapodásával, az adott körülmények figyelembevételével mégis szembetűnő,, ami a lehetőségek okos kihasználására vall. Az üzem korszerűsítése, a műhelyek bővítése lehetőséget adott a termékszerkezet megváltoztatására is. A szökések miatt üresen maradt műhelyekből származó veszteséget csak úgy csökkenthétté a gyár, ha a munkában álló szakmunkásokkal a hagyományos cikkeknél értékesebb árut termel. De hogy ezt a nem kis kockázattal járó átállást sikerrel oldotta meg Neumann, azt a legékesebben az 1885. évi budapesti országos műipari kiállításon bizonyította be a legfényesebb érem elnyerésével. A gyárban végbement változásokról a kamara így számol be: ,,A gyártás, mely még legutóbbi terjedelmes jelentésünk idején kizárólag közönséges fúvott üveg és lámpa-czilinderek készítésére szorítkozott, a jelentésünk tárgyát képező évek során a köszörült és színes üveg, továbbá a világítási tárgyak, orvosi műszerek és illatszerész-üvegcsék gyártását is fel-