Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

üveggyárat idézzük, ahol: ,, . . . kap az üvegfúvómester havonként 40 frtot, lakást és fűtést és engedélyt egy tehén legeltetésére; a segéd havonként 9—10 frtot, a bábtartó inasok 3—4 frtot és ellátást. A férfi napszám 50—60, a női pedig 25—30 kr.""

1 A gyermekek tanoncként való szerepeltetése azonban nem a statisztika megtévesztését, hanem a mindenkori ipartörvények kijátszását szolgálta, mivel azok a fiatalkorúak éjjeli munkáját korlátozták. A tanonccá nyilvánított fiatalok éjjeli alkalmazásához a gyár mindig hozzájárult az 1884. évi ipartörvény 116. §-a alapján. A köszörűsökről jelzi a kamara, hogy műhelyükhöz 4 köszörűs és 2 segéd tartozott. A műhely együttes keresete 110—150 frt-ig terjedt. Az elosztás itt is a patriarkális szabályok szerint történt, akár az üvegfúvóknál. A köszörűsöktől elkülönült csiszolóműhely még nem volt minden gyárban, de ahányban volt, annyiféleképpen történt bérezésük is. A szamotercsi gyárban például ,, . . . a köszörűs mester kap 30—50 frtot, segédje 8—11 frtot és szintén teljes ellátást." Az egyedül dolgozó csiszoló vagy köszörűs átlagban szintén 30 frt-ot keresett. Ha tehát Ajka esetében a 150 frt-os maximumot vesszük alapul, a mesterek 30, a segédek 15 frt-ot kerestek havonta. Mivel a legtöbb esetben csak köszörűsöket említ a szakirodalom, a kívülálló számára a két mesterség közti különbség érzékeltetésére is igen csekély a lehetőség. Eredetét tekintve a két mesterség egymástól nem választható el, mivel a csiszoló szakma a köszörűsökéből származik, illetve annak kifinomult változata. Ez a változat azonban a későbbiekben teljesen önálló iparrá változott, így a műit század közepén Magyarországon is, ami a legtöbb esetben az üveggyáraktól való elszakadást is jelentette. A köszörűsök munkájára azonban szükség volt a gyárakban továbbra is, főleg a nem hutakész cikkeknél, a fúvásnál keletkező „kapni" (sapka) levágására, valamint a levágás után keletkező élek leköszörülésére. Ezzel szemben a csiszoló szerepe a már készre köszörült, de sima falú áru dekorálására szorítkozott, vagyis a csiszolókra a finomabb áru díszítése érdekében volt szükség. Néhány nagyobb üveggyárban — így a már idézett Kossuch cég katalinhutai gyárában is — voltak csiszolók a köszörűsökön kívül. Példaként mégis a zay-ugróczit említeném, ahol ,, . . . a csiszolómester keresete 60—90 frt, melyből a segéd kap 16—20 frt-ot, az inas pedig 6—12 frt-ot; az üvegköszörülőmester keresete 60—100 frt, melyből a segéd 18—22 frt-ot és az inas 6—12 frt-ot kap.""

2 Az osztrák (Schreiber József) érdekeltségű cég zay-ugróczi gyárában azonban voltak már üvegfestők is, akik havonként 10—16 frt-ot kerestek. A napszámosok bére naponta 40—50 krajcár volt, míg a csomagolónök heti bére 2 frt 50 krajcártól 3 frt 70 krajcárig terjedt. A patriarkális viszonyokra jellemzően a segédek és az inasok itt is