Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

díj kéréséért. A szökések okairól nem szól a kamara jelentése, csupán az ebből származó veszteségekről, amit a „nem a javából való" üvegfúvók távozása okozott. Abból, hogy ezek elbocsátó bizonyítvány és zárszámadás nélkül távoztak, a törvények megszegése látszik bizonyítottnak. Ha azonban azt is nézzük, hogy a Budapestre szökött munkásokkal hathónapi tárgyalásra kényszerült a gyáros, a munkások törvényes távozásában nem kételkedhetünk. Arról sem ír a kamara, hogy mi okozza a belföldi iskolázott munkaerő teljes hiányát, ami miatt behozatalra szorultak az üveggyárak. Az okokat elemző korabeli szakirodalom ad erre magyarázatot, amely szerint: „Az üvegipart századokkal ezelőtt külföldiek honosították meg hazánkban s annak daczára, hogy azt már oly rég űzik az országban, üveggyárainkban most is nagy számmal vannak még külföldiek alkalmazva. Így a műszaki tisztviselőknek körülbelül egyharmad része, a művezetőknek több mint kétharmada, s a munkásoknak és tanonczoknak mintegy ötöd része külföldi honosságú."

87 Ezeknek a „külhonos" műszakiaknak és tisztviselőknek nem állott érdekükben a magyar üvegipar fejlesztése, a magyar szakmunkások képzése, csupán a mielőbbi meggazdagodás. Rajtuk múlott ugyanis, hogy tanítsák-e a helybelieket, vagy készen hozzák be a szakmunkásokat. Az utóbbi látszott kifizetőbbnek számukra, bár — mint az ajkai példa is bizonyítja — ez néha áldozatokat követelt. Ez a magatartás azonban érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi huták többsége bérlök kezelésében működött, a tulajdonossal kötött szerződés pedig a haszonrészesedést kötötte ki, a munkafeltételek biztosítása a bérlőre tartozott. Nyilvánvaló, hogy a bérlő — saját haszna érdekében — nemcsak a munkásvédelmi törvényeket szegte meg, de az üzem korszerűsítésére sem áldozott, nemhogy a szakmunkások képzésére. Ezek után ellentmondásnak tűnhet, hogy az üveggyárosok 1880-ban alakult szakosztálya szorgalmazta egy üvegipari szakiskola felállítását. De hogy a megvalósítás elmaradt, sajátos módon a világhírű üvegiparral rendelkező északi szomszéd példájára hivatkoztak, ahol van ugyan szakiskola, de nem az üvegfúvók képzésére, vagyis: „ . . . hogy még Csehországnak is, hol az üvegipar a fejlettség oly magas fokán áll, csupán olyan két üvegipari szakiskolája van, a melyben a tanulók csak iparművészeti kiképzésben részesülnek, amennyiben ezen iskolában csupán a festésben és a műcsiszolásban nyernek kiképzést."

88 A szerző nyilván a haidai, illetve a steinschőnaui császári és királyi üvegipari szakiskolákra céloz, melyek a cseh és osztrák üvegipart ellátták szakmunkásokkal. Ezekben az országokban ötször annyi üveges szakmunkás dolgozott, mint a magyar korona országaiban együttvéve. Ezzel szemben Magyarországon a kevesebb üveggyár igénye minimális volt üvegfestők és műcsiszolók tekintetében, ezért