Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

mint a buglóci, amely saját szénbányával rendelkezett, illetve az úrkúti, a bánya szomszédságában. Igaz viszont, hogy a buglóci gyár — Siemenséket megelőzve — próbálkozott a széntüzeléssel, de sikertelenül. De hogy a felsorolt akadályok Neumannak csak a kisebbeket jelentették, az a jelentés folytatásából derül ki: ,,Egyik fő akadályul a belföldi, iskolázott munkaerők teljes hiánya említendő. Ezeket legnagyobbrészt külföldről kell behozni, s az onnan nyert elemek, nem mindig a javából valók. Ha már most az ilyen munkás zárszámadás, bejelentés és elbocsátó bizonyítvány nélkül megszökik, visszaszállítása a lehetetlenségek közé tartozik. Az ajkai gyár különösen nagy elkeseredéssel szól ezen hallatlan állapotokról, a mi nem is csodálható, miután a munkás elmenetele mindig tetemes anyagi veszteséget von maga után, mivel helye egyrészt hamarjában be nem tölthető, az olvasztó kemenczét pedig épúgy kell fűteni és az anyagot épúgy folyó állapotban tartani, mintha a munkások száma teljes volna."

85 Ezek az állapotok döntően befolyásolták a bevétel alakulását, mivel nemcsak az üresen maradt műhelyek okozták a veszteséget, hanem az olvasztásra fordított energia elvesztése is. Neumann vállalkozása mögött nem állt ugyanis egy nagybirtok, mint Todescoéknál Ürkúton, neki az üzemeltetéshez szükséges tőkét ki kellett termelni gyárából. Ugyanakkor önként vállalta a ,,nem a javából való" munkások szerződtetésével járó kockázatot. Nemcsak Bolváry, de Neumann is tudta, hogy még Csehországban is szükség van a jó szakmunkásokra, a jobbakat pedig nem bírják megfizetni a magyarok, így nem meglepő, hogy az olcsóbbak kerültek Ajkára. A gyengébb munkásokat azonban a csehek is elengedték, így ezek járták a magyarországi üveggyárakat, hasonló gondot okozva a többi üveggyárosnak is. De hogy a minisztert a kamara elrettentő példákkal meggyőzze, hivatkozik a gyár panaszára, miszerint a gyáros Budapestre szökött munkásaival hat hónapig tárgyalt, közülük mégis csak az jött vissza,-aki éppen akart. ,,Más munkásai Steyerországba távoztak. A gyár tartózkodási helyüket is pontosan bejelenté, s erre azon végzést kapta, küldjön be minden egyes munkás utazása fejében 25 frtot, miután pandúrokkal kell őket elhozatni. Teljesen indokoltnak találjuk ily körülmények között a gyár azon kérdését: nem lehetne-e az ily megszökött munkásokat az állam túlsó feléből megkeresés útján is hazahozatni, a gyárosokat pedig, kik azokat elbocsátó bizonyítvány nélkül munkába fogadják, a költségek megfizetésére szorítani? — Felkérjük ennélfogva a m. Minisztériumot, méltóztassék ezen említett visszáságokat magas figyelmére méltatni."

86 A jelentésből kitűnik, hogy a kamara — a gyár nevében — egyértelműen a munkásokat hibáztatja a bajokért, illetve a hatóságokat a vitel-