Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

szokat és lömestereket kellett szerződtetni külföldről és más magyarországi bányákból. Ezt igazolják a jelenlegi Bányamúzeumban őrzött Társláda nyilvántartásán kívül a tósokberéndi r. k. anyakönyvek is, ahol 18 osztrák, egy lengyel és négy horvátországi születésű bányász nevével találkozunk az első tíz (1870—1880) évben. De itt találunk a hajdan hospesekként Magyarországra jött vitrariusok (Denk, Fuith, Graff, Haász, Kohlrusz, Libisch, Mayer, Nóvák, Obermeier, Peidl, Puchinger, Pichler, Rankl, Rieger, Teimeier, Wagner, Weber, Zaczher stb.) utódai közül is néhányat, akik a bakonyi üveghuták megszűnése után honosodtak meg a Bakony falvaiban. Az önállóan fejlődő bányásztelepnek ilyenformán még demográfiai hatása is alig volt Ajkára. A nagy létszámú agrárproletárság egy részének azonban munkalehetőséget nyújtott a bánya, akár a környékbeli községek nincstelenjeinek is. Lakást a Bányatársulat azonban csak a külföldről szerződtetett bányászoknak, illetve azok utódainak biztosított, a vidékieknek — így az ajkaiaknak is — gyalog kellett bejárni a munkahelyre. De megkülönböztették a bejárókat a telepiektől a szénjárandóság mértékében is a telepiek javára, ami miatt a bejárók 1907-ben sztrájkba is léptek.'

1 A bányatelep önállóságát leginkább jelzi, hogy a Bányatársulat 1875ben iskolát is építtetett a bányászok gyermekei számára, ahol a munkavezetőnek kiszemelt fiatal bányászokat is tanították. A telep szomszédságában lévő úrkúti iskolába ugyanis nem járhattak az akkor már Felsőcsinger nevű telep lakói, mivel az már a veszprémi járáshoz tartozott, míg Ajka község hét kilométerre volt a teleptől. A kilométereknél is meggyőzőbb a bányászok hovatartozásáról az a szomorú statisztika, amit az 1909. évi bányaszerencsétlenség áldozatainak illetőségéről adtak ki. Az 55 áldozat közül 24 ajkacsingervölgyi, 8 bódéi, 5 ajkai, 5 kislődi, 6 úrkúti, 2 csékúti, 2 városlödi, 2 tósokberéndi, 1 pedig ajkarendeki lakos volt. Az 55-ből mindössze öt volt ajkai, közel fél évszázaddal a bánya megnyitása után is! A bánya terjeszkedésével azonban szaporodtak a lakótelepek (Felső- és Alsócsingeren kívül felső- és alsó-barakkok, Börköskút, Kincsesházak, Ármin-akna, Viktor-telep stb.), melyek Alsócsinger néven kerültek a köztudatba, míg a két települést együttesen Ajkacsingervölgynek nevezték hivatalosan. Ezen a néven került a helységnévtárakba is a századfordulón. Ahogy azonban a bányamüvelés túljutott a Puzdor, majd a birtokeladás után a Nirnsee birtok határain, megváltozott a felszín, így a lakótelepek területi hovatartozása is. Ebből adódóan tartozott egyik része Bódé, a másik Csékút községhez, illetve Ajkához. Nem számíthatók ide azok a Hantken által feltárt aknák, ahol később az úrkúti mangánbánya keletkezett, mivel azok a nagyvázsonyi gazdasághoz tartoztak. Ennek az állapotnak csak a felszabadulás vetett