Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

országra — ennélfogva — csak azok jöttek el, akikre a csehek nem tartottak igényt. Láthatjuk ennek bizonyságát később az ajkai üveggyár esetében is, ahova szintén „nem a színe-java" került csak. Tudta ezt az üvegipari szakosztály titkára is, ezért egy üvegipari szakiskola közös erőből való felállítását javasolta, amely az üzemeket képzett szakmunkásokkal ellátná. Fő tantárgyként a rajzot ajánlotta, ami a gyakorlati képzést is megkönnyítené, illetve magasabb szintre emelné a hutai munkát is: ,, . . . nem úgy mint jelenben, hol minden formaérzék és ízlés nélkül csinálja az üvegfúvó azt, amit szüleitől látott, innét van, hogy a magyar gyárakból kikerülő fényűzési czikkek az esetlenség bélyegét viselik magukon, addig a franczia, angol, belga és a cseh gyárakban készült e nemű áruk az ízlés és könnyűségben vetekednek . . ."

36 Az üvegipari szakiskola azonban továbbra is csak javaslat maradt, mivel az üveggyárak nem igényeltek annyi magasabb képzettségű szakmunkást, amennyi az iskola felállítását indokolta volna. Az igazi ok viszont abból adódott, hogy a szakiskolába való felvétel legalapvetőbb feltétele: az elemi iskola négy osztályának elvégzése is hiányzott a munkások gyermekeinél. Bár az 1868. évi törvény kötelezővé tette az iskolába járatást minden állampolgár számára, de írott malaszt maradt az üveghuták esetében, mivel ehhez a feltételeket az üveggyárosok többsége nem tudta megteremteni. Ehhez ugyanis nem annyira az iskola hiányzott, hanem az olyan munkabérek, hogy az üvegfúvó ne kényszerüljön fiatalkorú gyermekét — az iskolába küldés helyett — munkára fogni. És hogy milyen körülmények közé kerültek ezek a többnyire még kiskorú gyermekek a gyárban, azt a következő jelentésből tudhatjuk meg: ,,A magyar iparosokra, különösen az olyanokra nézve, kiknek folytonos tüzelés mellett kell dolgozniok, nagy bajt képez a sok egyházi ünnep. Az üvegcsináló megszokta ugyan, hogy hol éjjel, hol nappal és, két-három nagyobb ünnep kivételével, vasárnap és ünnepnapon is dolgozzék, de az üveggyártásnál még nagy számú segédmunkások is szükségesek, kik a környék lakosságából vétetnek. Ezek pedig a vasárnapokat, ünnepnapokat az elő- és utóünnepeket szentül megtartják, ami a gyártást zavarja és drágábbá teszi. Még rosszabbul áll a dolog a szállítóknál, . . . kik a teherszállítással csak mellékesen foglalkoznak."

37 Az üvegcsináló tehát már kiskorában belekóstolt abba a „kenyérbe", amit az apja verejtéke — két-három ünnep kivételével — egész éven keresztül öntözött. A külföldi üveggyárak többségében ekkor már nem dolgoztak vasárnap a Siemens rendszerű olvasztás adta lehetőség következtében. Az egész éven át tartó kényszerű éjjel-nappali munkát végző itthoni munkások tudásban igen távol álltak a külföldön megkívánt szakmai képességtől. Az éjjeli munka a gyermekekre különösen káros hatással volt, ami egyben oka volt az iskolából való elmaradásoknak is.