Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

éveiben — középkori üvegcsűrt építettek volna a bécsi bankárok, akiknek már módjukban volt a magyarokénál sokkal fejlettebb osztrák üvegipari technológia átvétele is. Üveggyárról ír a folyamodvány is, nem egyszerű hutáról. Azt viszont jól tudta a soproni váltótörvényszék, hogy csak „saját termesztésű agyagok átdolgozásából" még nem lehet üveget előállítani, ehhez a hamuzsír és a homok kevés. A hivatkozott udvari rendelvény 1. §-a szerint pedig: „ . . . melynek területében a telep létezik, a kereskedelmi jegyzékbe leendő beiktatás végett bejelenteni s ebbeli kérvényüket, kereskedéshezi (gyárüzlethezi) jogosultságukat, nagykorúságukat igazoló okmányokkal, úgy az általuk üzletük után fizetendő adó mennyiségét kitüntető adókönyvecskével felszerelni, . . . kézbesítéstől számítandó 8 nap alatt eleget tegyen, . . ."'

5 Mint korábbról tudjuk, Todescoékat a mulasztás miatt 15 frt-ra büntették meg. A bankárok mentségére szolgál, hogy a zárójelbe tett „gyárüzlethezi" szó a nyomtatott végzésben nem szerepel, azt tintával írták be a soproni hivatalban. Ezért — az eredeti szövegre hivatkozva — oldalakon keresztül sorolják fel az uradalom fejlesztése érdekében kifejtett munkásságukat, melyben az üveggyár csak az okszerű gazdálkodás velejárója, hogy a fa kárba ne vesszen. Érzik azonban álláspontjuk tarthatatlanságát is, ami az alábbiakból derül ki: . . . a váltószék ezen egyszerű állításainkra a tek. soproni kereskedelmi és iparkamarának az aláírási czégbejelentésre kötelezettek jegyzékéből egyszerűen kitörölni nem fog, ennél fogva megbízott és már kimutatott ügyvédünk által alázattal esedezünk".

16 Az esedezés azért történt, hogy belássák a váltótörvényszéken is, hogy az üveggyárból származó jövedelmet teljesen egészében az uradalom gazdálkodásának korszerűsítésére fordítják, ezért ebből számukra kimutatható haszon nem származik. A megbízott ügyvéd nyilván Frank Márton volt, mint olyan, aki jártas a magyarországi törvényekben, hivatásánál fogva is. Figyelemre méltó tény az is, hogy Todescoék mulasztásairól a megye illetékesei is tudtak. Erre vall, hogy az ügyvéd a Soproni Váltótörvényszéknek a Veszprém megyei Alispáni Hivatal és a Nagyvázsonyi Szolgabíróság által megejtendő vizsgálatot javasol az ügyben, amely — a folyamodványban hivatkozott indokok tekintetében — igazolja állításaikat. A történeti forrásdokumentumok szempontjából azonban a folyamodvány befejezései illetve az aláírások és az évszám a lényeges, ami — a bizonyítás mellett — a helytörténeti lexikon adatát kétségessé teszi: ... és ha annak adandó jelentéséből jelen folyamodványunkban tett állításaink valódisága csak ugyan, mint reméljük, kétségen kívül fognak helyeztetni bennünket azon kereskedők sorából, kik az 1864. évi jan. 21-i 10736. sz. a. kelt magas udv. rendelvény 1. §-a értelmében, aláírási czé-