Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

155. VemL áll. biz. i. 381/1848. sz. 156. Uo. áll. biz. jkv. 381/1848. sz. 157. A megye általunk ismert első, s a tü­relmi adózás alapjául szolgáló 1752. évi ösz­szeírásban (Uo. közgy. i, 1752. nov. 20-i közgy. rendezetlen) a felső járásban 29, a középsőben 26, az alsóban 14, összesen 69 családfőt jegyeznek fel. Közülük három ne­ve mellett jegyzik meg, hogy időközben el­költözött. A legtöbb család Pápán lakik (18), Palotán és Rédén 3—3, Csetényben, Cser­nyén, Dudaron, Nagyszöllősön és Siká­torban 2—2, a többi név szerint is megjelölt 25 településen csak egy család, ül. személy él. Két szabót, egy üvegest kivéve mindnyá­jan pálinkafőzéssel foglalkoznak. Hitközség először a megyében Pápán, 1749­ben alakul meg. (Magyar zsidó lexikon. Szerk.: Újvári Péter. Bp. 1929. 682.) Az első írott emlék a Veszprémben lakó zsidókról 1723-ból maradt ránk. Az 1735. évi országos zsidó összeírás három családot — 16 föt — említ. Két' család nyersbőr kereskedéssel tartja fenn magát. Az 1770. összeírásban már 13 veszprémi család szerepel. Hitközsé­gük történetírójuk szerint 1750 körül jön létre, amely teljesen valószínűtlen, mivel 1752-ben az összeírás veszprémi zsidót nem említ. (Kun Lajos: A veszprémi zsidóság múltja és jelene. Karcag, 1932. 11—25.) Palotán az első hivatalos kimutatást 1746­ból ismerjük. Ebben 7 családot írnak össze. A század végére, a következő század elejére számuk 15—20 körül lehetett a város mo­fiográfusa szerint. (Szí/ Rezső: Várpalota. Fejezetek a város történetéből. Bp. 1960. 170, 184.) A helytörténész azt feltételezi, hogy Palo­tán már a zsidók a XVII. század végén meg­jelentek, tényleges letelepedésük azonban 1740-ben történt. (Singer Ábrahám: Palota város történetéből. A várpalotai izraelita hitközség története. I. Bp. 1921. 94.) Veszprém megyében 1752-ben kb. 350, a XIX. század elején 3720, 1847-ben 9169 zsidó él. (A második adatot közli Magda Pál: Magyarországnak és a' határ őrző kato­naság vidékinek legújabb statistikai és geographiai leírása. Pest, 1819. 314., az 1847. évi adat VemL közgy. i. 94/1848. sz.) Szá­muk tehát egy évszázad leforgása alatt — a természetes szaporodás, de főként a mig­ráció és bevándorlás következtében — hu­szonhatszorosára nőtt. 1847-ben a megye öt legnépesebb hitközsége: Pápa 2947, Veszp­rém 862, Palota 747, Devecser 470, Kerék­teleki 398 zsidó lakossal. Ezek után 13 olyan helység következik, amelyben a lélekszá­muk 100—200 között ingadozik. Legtöbb he­lyen azonban csak 1—5 család él, többsé­gükoen kiskereskedők, boltosok, kocsma­bérlők, mészárosok, pálinkafőzök. Jelentő­sebb iparos réteggel csak a mezővárosok­ban, elsősorban Pápán találkozunk. A me­gye első gyáralapítói a leggazdagabb pápai zsidók közül kerülnek ki. A megyében élő zsidóság pénzügyletei révén a parasztsággal állandó kontaktusban van, így természete­hogy gazdasági-pénzügyi válsághelyzetben a közhangulat ellenük fordul. 158. VemL közgy. í. 958/1836. közgy. jkv. 159. Száraz György: Egy előítélet nyomá­ban. (Gyorsuló idő) Bp. 1976. 106, 119, 128. 160. Uo. 128 -129. 161. Lőw Lipót: A Magyar Zsinagóga. Pá­pa, 1847. 162. Száraz: i. m. 126—127. 163. VemL közgy. i. 2027/1848. sz. Az el­lenszenvről szóló jelentés Uo. 556/1848. sz. 164. Ajkán 6, Bódén 1, Borszörcsökön 2, Devecserben 10, Dobán 1, Gyepesen 1, Lő­rintén 1, Noszlopon 11, Rendeken 1, Somló­vásárhelyen 1, Városlődön 1 zsidó nemzet­őrt írnak össze. Uo. áll. biz. i. 556/1848. sz. A devecseri járás izraelitáinak összeírása. 165. Uo. 372/1848. A zsidó hitközség már­cius 26-án kelt folyamodványa is itt talál­ható. 166. Uo. A pápai ker. vál. jkv. III. 26-i ülés, 4. p. 167. Kun Lajos: i. m. 56—57. 168. VemL áll. biz. jkv. 20/1848. sz. 169. Uo. áll. biz. í. 372/1848. sz. 170. Uo. 171. Lőw Lipót pápai rabbi április 9-én délután 5 órakor a zsinagógában szólítja fel híveit a követendő magatartásra: az üldözé­sek alatt hittestvéreiket be ne fogadják, ünnepnapokon a csoportosulástól tartózkod­janak és minden fényűzésről mondjanak le. A „netaláni gúnyolódásokra és csúfolá­sukra, miket a zsidó ellen e napokban nem ritkán hallani, csak egyetlen egy szóval ne feleljenek, hanem inkább béketűréssel vona­kodjanak vissza azon vigasztalással, hogy sokkal jobb méltatlanságot szenvedni mint elkövetni." Uo. Lőw jelentése a határozat végrehajtásáról április 9-én. 172. Uo. A pápai ker. vál. jkv. április 8-i ülés, 21. p. 173. Uo. 22. p. 174. Számuk növekedéséljen az is szerepet játszott, hogy március utolsó hetében a szo­kásos hetivásár mellett országos vásárt is tartottak. Uo. március 28-i ülés, 3. p. 175. Uo. április 29-i ülés, 9. p. 176. Uo. április 13-i ülés, 24. p. 177. A választmány tagjai: Szakonyi La­jos járási főszolgabíró, Zsika József ura­dalmi ügyviselő és Willax Antal városbíró. 178. VemL áll. biz. i. 372/1848. sz. A pá­pai ker. vál. jkv. április 15-i ülés, 29. p.

Next

/
Thumbnails
Contents