Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
A szölödézsma követelése 1849-ben két helyen kelt elégedetlenséget: Lovászpatonán és Sólyban. A gróf Somogyi uradalom ellen az év tavaszán a lovászpatonaiak terjedelmes folyamodványt szerkesztenek. A neves bortermelő község azt reméli, hogy az elmúlt év őszén részben az ,,idő mostohasága", részben a lakosság ellenállása miatt be nem szedett dézsma alól felmentést nyerhet. Horváth Ignác szolgabíró azonban megállapítja, hogy az uradalom a dézsmát és árendát allodiális birtoka után járandóságként követeli, s „ebben neki tökéletesen igazsága van.". lim ' A zirci apátság Sólyban október 15-én kívánja a borok „akolását" elvégezni. Obele Ferenc hegybíró a határidő kihirdetését azzal tagadja meg, hogy felsőbb parancs nélkül a bordézsma beszedésébe bele nem egyezik. Október 25-én, amikor a dézsmaszedők megjelennek a sólyi szőlőhegyen, a hegy elöljárói „elillannak" előlük. Zsoldos János uradalmi ügyvéd még ugyanezen a napon kéri a bizottmányt, hogy az úrbériségen kívül esö, törvény által el nem törölt szölödézsma beadására karhatalommal kötelezze az elöljárókat. 10 ' ' 5. A parasztmozgalmak hangadói 1849-ben Fiáth Ferenc, aki a császárnak tett szolgálataiért később a bárói címet is elnyerte, nem kis önelégültséggel állapítja meg emlékiratában működésének eredményességéről: „Veszprém vármegye oly nyugodt lön pár hét alatt, mint a mily nyugodt ma; a közigazgatás és igazságszolgáltatás, személy- és vagyonbiztonság, olyan volt mint a mai. Talán dicsekedés nélkül mondhatom, hogy szeretett főispánja vagyok ma [1876 — H. J.J e megyének: de nagyobb bizalommal, rokonszenvvel s előzékenységgel ma sem találkozhatom, mint akkor biztosi működésem második hetében." 1018 Elég csak fellapozni a veszprémi borbélylegény, Francsics Károly 1849. évi naplójegyzeteit, hogy átérezzük Fiáth kijelentéseinek stilizáltsága mögött meghúzódó nyers erőt. A megszállás másnapján írja: „Bezzeg nem volt rivalgás! nem harsogott éljen! ... az utcákon sunnyogva járt minden hazafi, mintha lopott volna valamit, hallgatott, mintha orrát pöckölték volna fel. Mindenki magába fojtva valami ismeretlen fájdalmat, csak nyögött, várt, remélt, maga sem tudta, mit." 1019 Fiáth a két megye népét hívja annak bebizonyítására, hogy: „négy havi királyi teljhatalmú biztosságom ideje alatt, egy embernek sem görbült meg egy haja szála sem!" 1020 Ha végig nyomon követjük a parasztmozgalmak vezetőinek és a közhatalom letéteményeseinek ellentmondásos kapcsolatát az ellenforradalom időszakában, némileg sötétebb képet kapunk, mint amelyet Fiáth elénk tár. Milyen volt az ellenforradalom taktikája a megyében? — a
