Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

egészére és a gazdaságokra vegyesen vetették ki a különféle földesúri adókat. Rendszerint a régebbi típusú adófajtákat, a munka- és termék járadékot rótták ki a közösségre, illetve részint a közösségre és részint az egyes gazdaságokra. Gyakorlatilag természetesen a közösségre egy öszszegben vagy tételben kivetett adó esetében is az adózás alapjának a hospesgazdaság számított, mivel az adót a szétosztást követően a község meghatározott jogú tagjai, a hospesgazdaságok birtokosai és lakói adták össze. A közösségre kirótt adó meghatározott és állandó jövedelmet, míg a gazdaságokra kiszabott adó változó — a gazdaságok számától függő — bevételt biztosított a földesuraknak. A hospesek szempontjából az adókivetés két módja éppen fordítottan funkcionált. A hospesek számára a közösségükre egy összegben vagy tételben kirótt adó változó — a gazdaságok számától függő — adóterhet, a gazdaságaikra kiszabott adó viszont meghatározott és állandó megterhelést jelentett. A földesurak és a hospesek érdeke egyaránt a gazdaságok azonos mértékű megterhelését kívánta. Ezért volt az adókivetés uralkodó módja a hospesgazdaságok adójának meghatározása. A különféle földesúri járadékok behajtása, sőt a közösségre kivetett adó igazságos szétosztása — bár erről a kiváltságlevelek ritkán szólnak — a közösség bírájának a feladata volt. Munkája fejében a bíró rendszerint adómentességben részesült, s helyenként — mint például Kazsokon — némi fizetséget kapott.

152 Az adót Bogdánban is a hospesgazdaságokra vetették ki, a bíró gyűjtötte össze, s az adózási egység több kiváltságolt településhez hasonlóan itt is a mansio volt. A mansio ebben az esetben a gazdaság központját, a belsőséget jelölte, azt a meghatározott és állandó beltelket, amely a lakóházat, a gazdasági épületeket, az udvart és a hozzá csatlakozó kertet foglalta magába.

153 Ehhez a beltelekhez rendszerint szántóföld és rét, továbbá legelő, erdő- és vízhasználati jog tartozott. A belsőség és tartozékai: a szántó és rét együttesen alkotta a gazdaságot, más szóval a telket. Mekkora volt egy gazdaság? A kiváltságlevelek többsége a bogdánihoz hasonlóan a gazdaságok területéről nem tájékoztat. A mansiók azonos adóterhe egy-egy településen belül viszont feltételezi, hogy a gazdaságok egyforma nagyságúak voltak. A Hont megyei Németiben az esztergomi káptalan 1292-ben minden hospesének egyenlően 60 hold szántót méretett ki a telkéhez.

154 A gazdaságok nagysága kétségkívül tájanként, vidékenként változott.

155 Az ugyancsak Hont megyei Egegen a sági prépostság hospesei 60 holdas telket birtokoltak, míg a Gömör megyei Kövin minden mansióhoz 50 hold szántó, a szükséges mennyiségben rét és erdő, továbbá halászati jog tar-