Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
Az 1849. évi hat óság ellenes mozgalmak esetében jóformán ugyanazokkal a helységnevekkel találkozunk, mint a megelőző évben. A szolgabírók és esküdtjeik elleni megmozdulásokról tudunk Ajkán, Bakonybélben, Bozsokon, Csehbányán, Cseszneken, Csékúton, Enyingen, Fokszabadin, Gyepesen, Gyimóton, Kádártán, Királyszentistvánban, Kislődön, Magyarszentkirályon, Magyarszentlászlón, Marcaltőn, Mezőszentgyörgyön, Nagyvázsonyban, Németszentkirályon, Németszentlászlón, Nyaradon, Oszlopon, öskün, Palotán, Polányban, Pénzeskúton, Sólyban, Siófokon, Siómaroson, Tésen, Tótvázsonyban, Városlődön, Varsányban, Vilonyán. A szembetűnő változás a múlt évi mozgalmakhoz képest az, hogy a parasztság magatartásában a nacionalizmussal telített elégedetlenség erős oszt rákellenességgel párosul. Kivételes esetekben — erre is akad példa — a császári csapatok jelenléte azt az illúziót kelti a parasztságban, hogy a katonai kormányzattól, sőt magától a császártól is panaszai orvoslását várhatja. Az idegen megszálló csapatok jelenléte nem fékezi olyan mértékben a parasztmozgalmakat, mint azt az első pillanatban gondolnánk. A falu népe ugyanis, ha nem az átvonulási utak mentén él, mentesül az elszállásolás terhe alól, csak bizonyos mértékű forspontozás, élelmiszer- és takarmánybeszolgáltatás kötelme hárul rá, akár csak a múlt évben a magyar csapatok jelenlétekor. A szolgabírók szinte állandó túlterhelése szintén tápot ad ezeknek a mozgalmaknak. Egy-egy járás szolgabírál ugyanis sok esetben arra sem képesek, hogy a múlt évről elintézetlenül maradt ügyeket befejezzék, nemhogy a felmerült új panaszokat, kihágásokat kivizsgálják. Némileg ugyan óvatossá teszi a parasztságot a statárium bevezetése, de abban már nem akadályozhatja meg, hogy megfelelő időben akaratának érvényt szerezzen. Azt mondhatjuk, hogy a parasztság jelentős, számszerűleg túlnyomó része megmarad a törvényes keretek között vagy azok határán, s csak a közbiztonság hanyatlása idején lép fel erélyesebben. Horváth Ferenc pápai cserepesmester, aki Csuzy Pál pölöskei birtokos épületeinek befedését évekkel azelőtt vállalta, 1848. október 4-e után, amikor Csuzy ügyvédje ,,jó lélekkel" katonai táborba vonul, elérkezettnek látja az időt, hogy adósától könnyűszerrel jelentős összegeket csikarjon ki. Október 7-én Halimbán hamis bizonyítékok segítségével Csuzy és ügyvédje távollétében szóbeli pert indít a pölöskei birtokos ellen és a tényleges adósság háromszorosát szeretné behajtani. Mivel Csuzy 1849. július 16-án, a kitűzött határnapon nem jelent meg, a becsüsök szarvasmarháit jelölték ki becsű alá vételre. Bóday Eleket és a becsüsöket Veiler Mátyás árendás és Csuzy béresei vasvillával kergetik el a helyszínről. 902 Bóday eljárását — mivel az alperesnek a végrehajtást törvényesen nem jelentette be — az állandó bizottmány is helyteleníti. 90 '*
