Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

vári katonai parancsnokságot arra kéri meg, hogy sürgősen küldjön erősítést a rend fenntartása érdekében.

892 Az erősítés másnap meg is érkezik, s biztosítja a császáriak zavartalan kivonulását.

891 Az utolsó alakulatok — köztük a két államfoglyot: Batthyány Lajost és Károlyi Istvánt kísérő ulánus csapat — április 26-án későn este hagyják el a megye székhelyét, s vonulnak tovább Sopron felé. Nem sokkal később Fiáth és kísérete is megindul a nyomukban Weiden parancsára, s néhány óra múlva már Pápán vannak. Az éjszakát azonban nyugtalanul töltik, mert felkavarja őket a hír, hogy Komáromból a magyarok közelednek. A következő napon Sopronban, 29-én pedig már Bécsben találjuk a volt királyi biztost. Itt tartózkodik egészen szeptember elejéig a saját költségén.

894 A megye lakosságának hangulata ezekben a napokban egyszerre reménykedő és félelemmel terhes. Ahogy a szemtanú látja: ,,A pletyka hír ugyan mindig kecsegtete bennünket, hogy a magyarok győzhetetlenek — amint a jelenségek mutatkoztak is —, de bizonyos valamit megtudnunk nem lehete." Batthyányék átvonulása csak növeli a bizonytalanságot: ,, . . . nem tudtuk, kié vagyunk vagy leszünk."

896 Teljes biztonságban azonban az ellenség sem érezhette magát. Aligha véletlen, hogy az államfoglyokhoz közel senkit sem engednek. A kísérő tisztek Palotán és Veszprémben is azt híresztelik, hogy a hozzájuk közeledőkre tűzparancsot kaptak — nehogy a foglyok kiszabadítását bárki is megkísérelje.

897 A márciusi—áprilisi események Fiáth magatartásában is érezhető változást okoznak. Különösen a március 4-i uralkodói pátens — mely Magyarországot a többi tartomány szintjére süllyesztette — tette világossá számára, hogy itt már ,, . . . nem a forradalom ellen küzdött többé jogosan a trón; hanem a forradalom küzdött az ellen-forradalom ellen."

898 Nem kis részben ennek a felismerésnek köszönhető, hogy császári hadseregbe nem sorozzák be — mint ahogy azt Burits rendeli — a hazatért honvédeket,

899 s Windisch-Grätz újoncozási utasításait sem hajtják végre. A császári biztos érdemei közé számítható az is, hogy a megyeszékhelyről utolsónak kivonuló Hoffmann őrnagy csapatainak nem engedte elszállítani sem a megye pénztárait, sem a megyei katonaság fegyvereit.

900 Ennek ellenére a megyében az április 26-át követő három héten át anarchikus állapotok uralkodnak. A közigazgatás jóformán teljesen szünetel: a megyei hivatalok működésüket csak a május 14-i, Veszprémben tartott népes állandó bizottmányi ülést követően kezdik meg. A fejetlenség leküzdése ekkor még csak jámbor óhaj, amellyel mindnyájan tisztában vannak: ,, . . . a népnek szabadságra érett szellemétől elvárja a bizottmány, hogy . . . kicsapongások minél gyérebben fognak mutatkozni ..." A megyeszerte előforduló lázongások elfojtására a rendelkezésre álló karha-