Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
megállapítani törvényes eljárás során kell; megtiltja a földesurak önkényes földfoglalásait, erőszakoskodásait. A rendelet azt is kinyilvánítja, hogy az úrbéri maradványok eltörlésére vonatkozó törvényjavaslatokat hamarosan az országgyűlés elé fogják terjeszteni. A kormányrendelet elméletileg a majorsági jobbágyok jelentős részének földjét szabaddá tehette volna, mivel a telkek majorsági vagy úrbéri jellegének bebizonyítását a földbirtokos kötelességévé tette, s a jobbágyok fellebbezését birtokon belül engedte meg.** 4 A gyakorlati végrehajtást azonban megnehezítette, hogy a rendeletet a birtokos osztály érdekeit képviselő vármegyei hatóságoknak kellett érvényre juttatniuk, s az, hogy a központi előírásoknak mennyire felelnek meg, többnyire az egyes tisztviselők jóindulatán, lelkiismeretességén múlik. 1849 első hónapjaiban a majorsági és kuriális zsellérek körében újra szórványos mozgalmakkal találkozunk. Legtöbbször a házaik, földjeik után járó szolgálatot tagadják meg, vagy valamilyen ürüggyel arra törekszenek, hogy a járandóságot csökkentsék. Szentgyörgyi Puzdor János ajkai kuriális zsellérei 1849 februárjában újra megtagadják a napszámot. Az ellenállás ürügye, hogy all zsellér közül csak ketten, Szabó János és Hollendonner János voltak úrbéres viszonyban, de a „folytonos adózás által" a többiek is felszabadított úrbéresnek tekintik magukat. Március 16-án Ferentzy János kivételével mindnyájan munkába állnak. Később Ferentzy is engedelmességet fogad a szolgabíró előtt.**'' A pénzeskúti majorsági zsellérek április 24-ét, szerződésük lejártát megelőzőleg azzal a panasszal fordulnak Fiáthoz, hogy Sigo Márton, az uradalom tisztje az eddigi szerződésnél sokkal súlyosabb feltételeket kényszerít rájuk: fel akarja emelni a robotot, a közterhek viselésére kötelezi őket, a megígért épületfaizást megtagadja és elzavarásukkal fenyegetőzik. A kérdésben az április 2-i tisztiszéki ülés úgy határoz, hogy amennyiben a folyamodvány alaptalannak bizonyulna, karhatalmat kell rendelni ellenük. Április 7-én Kolossváry Sándor és Roboz József esküdt jelenlétében az uradalmi tiszt az eredeti szerződést felolvasta, azt a zsellérek magukénak ismerték és betartását megfogadták. Szolgálataikat ezután rendben teljesítik.**'' Döbrönte majorsági földre telepített zsellérei azonban szerződéses kötelességeiket a szolgabíró felszólítására sem teljesítik. Materényi József, a lovászpatonai uradalom ügyviselője karhatalmat kér az ellenszegülők megfékezésére, de alkalmazására nem kerül sor.**'
