Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

A nyárádiak 1848 áprilisától meg-megújuló türelmetlenséggel kérnekkövetelnek maguknak legelöt; 1849. február 21-én már Vermes Illés, a pápai uradalom ügyésze a közlegelőnek a lakosság általi elfoglalását panaszolja.

853 Az uradalom németajkú bébi lakosai 1849. március 15-én fordulnak Fiáth Ferenchez, hogy 40 éve fennálló legeltetési sérelmüket orvosolja. Szerintük ugyanis a „tisztelt" grófi családot „törvényesen nem is illeti" határaikban a legeltetés joga, mivel ott semmiféle birtokkal nem rendelkezik. Ennek ellenére több mint ezer birkát legeltet legelőiken az uradalom s „cselédeinek marháit is úgy látszik, csupa bosszantásból folyamatosan oda hajtatja", a „folyóvizeket feltartóztatja" s ősszel ökörtilost nem engedélyez. A falu elöljárói azonban a hónap végén — mintha minden előbbi öntudatuk elpárolgott volna — kijelentik, hogy az urasággal „törvénykedni" nem akarnak, inkább „békességes állapotban megmaradnak".

854 Ka járón a közlegelő használata már régebben kiélezte a jobbágyok egyes rétegei között meglévő feszültségeket. Egy időre sikerül ugyan az ellentétek kompromisszum útján történő feloldása azzal, hogy a közlegelő aránylagos használatát szerződésben szabályozzák, de 1849 tavaszán újra egyenetlenség támad a lakosok között. A kevés marhával rendelkezők ugyanis bejelentik, hogy a szerződés ellenére idegen marhákat is bérelni fognak. A kajári szegényeknek a módosabb gazdák és földbirtokosok ellen indított kihívó támadását a megye egyértelmű elutasítással fogadja és őrködik a régi szerződés érvényesítése felett.

850 A csékúti parasztok és a helység elöljárói együttes folyamodásban kérik az ökörtilos kiadását, arra hivatkozva, hogy a marhalegelöt a közbirtokosság „oly sajnosán adá ki, hogy még eddig nem voltunk képesek marháinkat a helység határában tartani, mivel tápláló rész híjával van, s így kéntelenítettünk más határban bérleni".

806 Fiáth március 22-én az alispáni hivatalnak teszi át a folyamodást.

807 Saáry László szolgabíró — mivel a „mogorva időjárások" akadályozzák, csak április 7-én jut el Csékútra, meghallgatja az elöljárókat, majd Boros Jánost, a közbirtokosság családi felügyelőjét. Megállapítja, hogy az elöljárók az ökörtilostól 1818-ban önként álltak el, mivel a közeli csótai pusztán olcsón árendálhattak legelőt. A tagosítási perítélet 200 jármos ökrük számára — egy ökörre 2 holdat számítva'— 400 hold legelőt jelölt meg, amelyet a jobbágyok többször is szerettek volna 500 holdra emelni, ám végül is belenyugodtak a közbirtokosok által elfogadott kisebb mennyiségbe.

858 1848 tavaszán — amint erről már szó volt — azért panaszkodnak, mert a határban levő legelőktől elzárják őket a „vidéki urak": az ajkai Buzdorok [Puzdorok], a bódéi Bódayak, akik a juhlegelőket szinte teljesen elfoglalják, holott „jóformán befolyások és hatalmok" sincsen rajtuk, mivel