Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

nok és Simuriich altábornagy csapatainak kötelékében léptek harcba. A magyar forradalom jótéteményeiben részesülő szlovák tömegek körében elképzeléseik alig találtak visszhangra. A szeptember 16—28-i második balázsfalvi nemzetgyűlés határozatai értelmében a román felkelők szintén az ellenforradalom oldalára álltak: október végére tízezrével keltek fel s pusztítottak a magyarlakta területeken. Mintegy másfél hónapos szünet után a Habsburgok főeröi is támadásba lendültek. Windisch-Grätz a magyar forradalom gyors leverése reményében december 16-án lépte át a magyar határt mintegy 43—44 ezer főnyi seregével. Görgei a feldunai hadtest élén 25—26 ezer főből álló seregével nézett szembe a túlerőben lévő ellenséggel, s mint a megegyezéses béke híve — Kossuth ismételt követelései ellenére — a visszavonulást választotta. A kapkodva végrehajtott visszavonulás súlyos következményekkel járt: Perczelnek a Muraköz védelmére kiküldött, de időközben Görgei megsegítésére átirányított hadteste súlyos vereséget szenvedett a december 30-i móri csatában; a délvidéki seregből erősítésként érkezett ötezer főnyi alakulat a Dunántúl kiürítése előtt nem tudott csatlakozni a feldunai hadtesthez. December végére a magyar főváros is végveszélybe került. A Honvédelmi Bizottmány szilveszter estéjén a kormány és a nemzetgyűlés Debrecenbe költöztetését határozta el. A békepártiak nyomására január 3-án békeküldöttséget menesztettek WindischGrätz bicskei táborába, de a császári sereg főparancsnoka nyíltan tudtára adta a követeknek, hogy egyezkedés helyett csak a teljes és feltétel nélküli kapitulációnak van létjogosultsága. Az események ezután szinte felgyorsulnak: az új év ötödik napján a császári csapatok bevonulnak a fővárosba, s állásaikat az egész Dunántúlon megerősíthetik. A megszállt területek és a komáromi ostromzár biztosítására azonban jelentős erőket kénytelenek hátrahagyni. A Dunától keletre eső területek elfoglalására a fővezér mintegy harmincezer embert vonultat fel. A császári csapatok által megszállt területeken a közigazgatást katonai szempontok szerint szervezik meg. A megyék élére királyhű polgári személyekből császári biztosokat neveznek ki, akiket a hadsereg hat, teljhatalommal felruházott kerületi biztosa alá rendelnek. A közigazgatás feletti tényleges hatalmat legfelül a főparancsnok gyakorolja. A Szőgyény László vezette „magyar királyi ideiglenes polgári közigazgatás", mint a polgári igazgatás felsőbb szerve csupán formális jelentőséggel bír, hiszen a törvényhatóságok irányítása végső soron teljes egészében a hadsereg felügyelete alá kerül. A magyar bírósági szervezetet a katonai parancsnokságok szintén érintetlenül hagyták, ám a közbiztonság megszilárdítására külön statáriális bíróságokat is felállítottak. A legkomolyabb változtatás azonban a pénz-